A Salmonella okozta megbetegedések világszerte előfordulnak, és az összes baktériumok okozta betegséghez, illetve fertőzéshez képest mind állatokban, mind emberekben valószínűleg egyúttal a leggyakoribbak is.
A Salmonella az Enterobacteriaceae családba tartozó baktérium. A Salmonella genust jelenleg két fajra osztják: S. enterica és S. bongori. Ezek a fajok további alfajokkal rendelkeznek, amelyek szerotípusokra bonthatók. Világszerte több, mint 2400 szerotípust írtak már le. Ezek a szerotípusok eltérőek a fertőzés útja, előfordulása, tünetei, valamint az antibiotikumokkal szembeni rezisztencia tekintetében. A Salmonella megtalálható talajban, vízben, levegőben, felületeken, és nagyon magas túlélési képességgel rendelkezik a környezetben.
Sertésekben változó formában, a tünetmentestől az elhullásig jelenhet meg Salmonella-fertőzés. Három kórformát lehet elkülöníteni:
- Sertéstyphus, melyet a S. Typhisuis okoz. Idülten lefolyó vastagbél kifekélyesedéssel járó fertőző betegség. Súlyvesztéssel, étvágytalansággal és idővel fokozódó hasmenéssel, lesoványodással, egyes állatokban köhögéssel is jár.
- Malacok paratyphusa, melyet a S. Choleraesuis, S. Typhimurium és egyéb szerotípusok okoznak. A betegség lázas általános tünetekkel járó, heveny gyomor- és bélgyulladás formájában zajlik le.
- Gyakori a bélcsatornára korlátozódó tünetmentes Salmonella-hordozás az állományokban. A sertésekben számos egyéb Salmonella-szerotípus is megtelepszik, amelyek természetes viszonyok között a külvilágban széles körben előfordulnak. Az előbbiektől eltekintve az egyéb szerotípusok azonban sertésben csak kivételesen okoznak betegséget, megtelepszenek viszont az emésztőcsatornában, a bélsárral hosszabb-rövidebb ideig ürülnek, szétszóródnak a környezetbe, és bejuthatnak más fajokba, közöttük az emberbe is.
Az állatok Salmonella-fertőzöttségének egyik forrását a takarmányok jelentik. Az, hogy a Salmonella megbetegíti-e az állatokat, többek között a szerotípustól függ, de fontos tényező még a takarmány tárolási és szállítási körülményei, takarmányozási stratégiák, helyes higiéniai gyakorlat, a takarmányban jelenlévő Salmonella előfordulási gyakorisága és koncentrációja, az állat egészségi állapota, az állatok közötti terjedés mértéke.
A rendelkezésre álló adatok alapján az olaj alapú takarmány-alapanyagok, úgymint a szójababból, repcemagból és napraforgómagból készült termékek a takarmány eredetű Salmonella-fertőzések legjelentősebb forrásai, továbbá az állati eredetű fehérjeforrások is gyakran Salmonellával fertőzöttek.
A megbetegedések megelőzősének érdekében alapvető fontosságú a rendszeres nyomon követés és vizsgálatok elvégzése.
A vonatkozó jogszabályok takarmányok esetében nem engedélyezik a Salmonella jelenlétét.
Az ellenőrzés során nem csak a végtermék analízise lényeges, fontos a gyártás során a takarmánnyal érintkező felületek mikrobiológiai vizsgálata, a takarítás, fertőtlenítés hatékonyságának higiéniai ellenőrzése.
A Bonafarm-Bábolna Takarmány Kft. vizsgálólaboratóriumában a Salmonella jelenlétének és hiányának kimutatása a leggyakoribb, kiemelt jelentőségű mikrobiológiai vizsgálatok közé tartozik.
Laboratóriumunkban lehetőség van a Salmonella analízisére takarmányokból, alapanyagokból, élelmiszerekből, környezethigiénia mintákból, valamint az elsődleges termelési szakaszban vett mintákból (állattartó teleptől a vágóhídig), ezáltal felöleli a termőföldtől az asztalig vertikumot.
A megbízható detektálás mellett, egyre nagyobb szerephez jut az idő faktor az élelmiszer- és takarmányiparban is. Ez különösen fontos olyan patogén mikroorganizmusok esetében, mint a Salmonella, ahol a gyors kimutatás lehetővé teszi a veszély időben történő felismerését.
Ennek okán a Salmonella spp. jelenlét/hiány vizsgálatára MSZ EN ISO 6579 szabvány szerint alkalmazott hagyományos, tenyésztéses kimutatás mellett PCR-alapú molekuláris biológiai gyorsmódszer is rendelkezésünkre áll.
A klasszikus vizsgálat során történik egy nem-szelektív elődúsítás, egy szelektív dúsítás, és a különböző szelektív és differenciáló táptalajokon történő tenyésztés. A minta dúsítása azért szükséges, hogy növeljük a kimutatási hatékonyságot és csökkentsük a fals negatív eredmény lehetőségét. A tápagaron kinőtt jellemző Salmonella telepek megerősítése biokémiai és/vagy szerológiai vizsgálatokkal történik. A szabvány szerinti, tenyésztéses módszerek időigénye minimum 3 nap. Pozitivitás esetén további vizsgálatok szükségesek.
A kimutatási idő 1 napra csökkenthető a molekuláris biológiából ismert PCR módszerrel. A polimeráz láncreakció (Polimerase Chain Reaction – PCR) egy gyorsdiagnosztikai módszer alapját képezi, amely a mintában vélhetően felfedezhető kórokozó DNS-ének kimutatására alkalmazható, így a Salmonella baktérium direkt kimutatására is. A real-time (valós idejű) PCR érzékenysége megegyezik a tenyésztéses módszerével, és lehetővé teszi a komplett kimutatást a dúsítás időtartamával együtt kb. 24 óra alatt. A dúsítás fázisa nem hagyható el az alacsony patogénszám és a holt sejtek detektálásának kockázata miatt. A technológia lehetővé teszi a DNS egy kis darabjának megsokszorozását analízis céljából. A reakció PCR-készülékben zajlik le. Amennyiben jelen van a mintában a keresett, Salmonella spp-re jellemző DNS szakasz, a speciális primerek és enzim segítségével végbemegy a DNS felsokszorozása, amit festék segítségével nyomon tudunk követni. A készülék detektora méri a sokszorozódás során egyre növekvő jelet, így valós időben, azaz real time nyomon követhető a reakció.
A Salmonella-fertőzések megelőzése érdekében végzett ellenőrzéseket nagymértékben segíti a PCR módszerrel kapott 1 napos vizsgálati eredmény. Pozitivitás esetén azonban, ahhoz, hogy a Salmonella szerotípust meg lehessen határozni, minden esetben szükséges a tenyésztéses módszer elvégzése is.
Gyurák Adél
mikrobiológiai csoportvezető
Bonafarm-Bábolna Takarmány Kft.
Források:
EFISC, Fediol (2014): Factsheet Salmonella version 1.0
Varga J., Tuboly S., Mészáros J. (2007): A háziállatok fertőző betegségei (Állatorvosi járványtan II.), Budapest, Mezőgazda Kiadó
65/2012. (VII. 4.) VM rendelet a takarmányok előállításának, forgalomba hozatalának és felhasználásának egyes szabályairól 12. melléklet: Takarmányok mikrobiológiai határértékei
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 178/2002/EK RENDELETE (2002. január 28.) az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszerbiztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról, 15. cikk (Takarmánybiztonsági követelmények)
Rijpens N.P., Herman, L. M. (2002): Molecular methods for identifications and detection of bacterial food pathogens, J. AOAC Int., 85. 984-995, 2002.
