Az élelmiszergazdaságban tevékenykedők számára egyértelmű az összefüggés, hogy ha a haszonállatok takarmányozásához szükséges gabonák ára jelentősen megnövekszik, akkor annak előbb-utóbb hatása lesz az állati eredetű termékek fogyasztói árára is. Ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy az alapvető közgazdasági alapokon álló összefüggés nem jelenti azt, hogy ez a folyamat feltétlenül automatikusan és gyorsan végbe megy.
A hazai és a nemzetközi szakirodalom abban egyetért, hogy a sertéstenyésztés önköltségében a takarmányozás költsége meghatározó, és a szélsőséges időszakoktól eltekintve 60 és 70% közötti részesedéssel bír. A szakirodalomban egészen hasonló adatok szerepelnek arra vonatkozóan is, hogy a húsipar költségstruktúrájában mekkora részesedése van az alapanyagnak, vagyis az élő állatnak, illetve a húsnak. Néhány évvel ezelőtt a miniszter éves agrárjelentésében más meghatározó élelmiszerekkel együtt még szerepelt a sertéskaraj költségstruktúrájára vonatkozó számítás, ami általában azt tartalmazta, hogy a fogyasztó elé kerülő hús önköltségének 70-75%-a maga az alapanyag költsége.
Mindezekből könnyen kiszámolható, hogy az elmúlt fél évben a takarmánypiacon végbement 30-40%-os árnövekedés ha beépül az élősertés árába, akkor az körülbelül milyen mértékű önköltség-emelkedést eredményez a végtermékek, vagyis a sertéshúsok és a húskészítmények esetében. Most ebben a rövid írásban azt hagyjuk figyelmen kívül, hogy a takarmányozás önköltségének változása miként jelenik meg az élősertés árában. Az elmúlt 2-3 év szélsőséges élősertés árhullámzása ugyanis ismét megtapasztaltatta velünk, hogy rövid távon olyan váratlan történések (vírusok megjelenése, a nemzetközi kereskedelem ideiglenes fennakadása stb.) befolyásolhatják a kereslet és a kínálat alakulását, amelyek eredményeként a piaci árak érdemben eltérhetnek az önköltségek szintjétől. Ugyanakkor azt az alapvető piaci törvényt mindig szem előtt kell tartanunk, hogy hosszabb távon az önköltségek igenis meghatározó szereppel bírnak a tömegtermékek, így az alapvető élelmiszerek fogyasztói árának kialakulásában.
Ha a szakértői várakozásoknak megfelelően, a takarmányárak nem csökkennek érdemben a közeljövőben, úgy azzal kell számolni, hogy az élősertés ára is a mostani szinten vagy akár annál magasabban áll be az idén. Vagyis a húsipar szereplői nem építhetnek arra, hogy az alapanyagár csak ideiglenesen lesz magasabb, hanem hosszabb távon is tervezni kell a magasabb árszinttel. Ezért a magyar húsipari cégeknek is lépéseket kell tenniük a kereskedelmi partnereik felé a korábban kialakult értékesítési árszintek emelése végett. Ez így leírva egyszerűnek tűnik, de bizony az üzleti életben kialakult gyakorlat alapján határozottan állíthatjuk, hogy a húsipari vállalkozások – csakúgy, mint más élelmiszeripari cégek – számára ez az egyik legnehezebb feladat a gazdasági tevékenységük során.
A kereskedelmi partnerek, különösen a modern, koncentrált kiskereskedelmi üzletláncok egyre inkább arra törekszenek, hogy minél hosszabb időre vonatkozó ártartási kötelezettségeket határozzanak meg a beszállítók számára. A friss húsok esetében általában van lehetőség gyakoribb árkorrekciókra, de egyes partnerek a húskészítményeknél éves ártartási kötelezettségeket is előírnak. Ezzel nem is lenne baj, ha az alapanyagpiacokon is éves ártartással számolhatnának a húsipari cégek. De tudjuk jól, hogy erre a mai, globalizált világban szinte semmi esély sincs. Az ármozgások gyakorisága és azok iránya újabb és újabb meglepetéseket okoz. A furcsaságokra legyen elég az a példa, hogy az afrikai sertéspestis (ASP) magyarországi megjelenése a sertésár némi csökkenését hozta itthon, majd amikor az ASP Kínában jelent meg, akkor a magyar piacon közvetett módon áremelkedést okozott, hogy azután a vírus németországi megjelenése ismét árcsökkenést eredményezzen. Ezen folyamatok keretei között a magyarországi élősertés árak először 50%-kal emelkedtek egy éven belül, majd valamivel rövidebb idő alatt 30%-kal estek, majd az elmúlt 4-5 hét során ismét 25-30%-kal nőttek. Ezen folyamatok ismeretében elképzelhetetlen az értékesítési árak hosszú távú szinten tartása. Emiatt a hazai húsipar szereplői a következő hetek, hónapok során arra fognak törekedni, hogy kereskedelmi partnereikkel a jelenleginél rugalmasabb árkialakítási rendszer kereteit hozzák létre.
Nem lesz egyszerű feladat, de a tartós és korrekt együttműködéshez, és ezzel a hazai húsipari cégek gazdálkodási biztonságának fenntartásához szükséges a mai gyakorlat módosítása. Ennek a folyamatnak lesz eredménye az, hogy a takarmány árának növekedése megjelenik a vasárnapi ebédek során felszolgált húsok költségében.
Éder Tamás
elnök
Magyar Húsiparosok Szövetsége
