A baromfiágazat, ezen belül a pulykatartás is azon ágazatok közé tartozik, ahol az ágazati szereplők input és output árakra gyakorolt hatása meglehetősen csekély. Jellemzően vásárolt granulált takarmányt használnak, amit vagy önállóan, saját maguk vásárolnak, vagy integráció keretében szereznek be. Termékeiket szintén vagy egyénileg, vagy az integráción belül élőállatként értékesítik.
A gyenge alkupozícióból fakadó „árelfogadás” miatt ezen ágazatok a piaci hatásoknak jobban ki vannak téve, azok negatív változásai azonnal hatnak gazdálkodásuk jövedelmezőségére. A kiszolgáltatottság pedig megnehezíti a tervezhetőséget. A piaci folyamatok ágazatra gyakorolt hatásának számszerűsítése elengedhetetlen a jobb alkalmazkodóképesség elérése érdekében, ugyanakkor természetesen nem ez az egyetlen megoldás az ágazat pozíciójának javítására.
Az elemzésem alapját az egyfázisú (elő- és utónevelés, évi két turnus) pulykatartás pénzügyi adatai biztosították a 2013-tól napjainkig terjedő időszakra vonatkozóan. A költségek esetében magasabb beltartalmú, így magasabb áron vásárolt takarmánnyal, napos pulyka árral, a fűtésre vonatkozóan pedig vezetékes gázhasználattal kalkuláltam. A felvásárlási áraknál a szerződéses ár helyett a vágóhídi minősítés és az egyéb levonások utáni, a termelőnek ténylegesen kifizetett elszámoló árat vettem figyelembe. A jövedelmezőség tendenciájának szemléltetésére az 1. ábra az elszámoló ár mellett a fajlagos (egy kg értékesített súlyra jutó) költséget mutatja, főbb tényezőként a takarmány, a napos pulyka, a bér (személyi jellegű egyéb kifizetésekkel), az energia, az alom és az egyéb (állategészségügyi) tételeket elkülönítve.
1. ábra Forrás: saját adatok
A fentiek alapján összeállított, 10 évet felölelő adatsorokat áttekintve az évtized a jövedelemtermelő képesség szempontjából három részre osztható.
Az első időszakban (2013-2015) a kialakult költségszint és annak szerkezete, valamint a stabilnak mondható vágóhídi felvásárlási árak jövedelmező termelést tettek lehetővé. Az átlagosnak mondható 70% részarányú takarmányköltség mellett évszaktól függően 4-6% arányú energiaköltség jellemezte az ágazatot. Az állatjóléti támogatásokkal kiegészítve biztos jövedelmezőséget jelentett az ágazat szereplői számára.
A második időszakra (2016-2018) a korábbi időszaknak megfelelő költségszintekhez és -összetételhez az előző évekhez képest 4-5%-os felvásárlásiár-csökkenés párosult. Ez a piaci szituáció azonnali jövedelem-csökkenést eredményezett, mely bizonyítja korábbi állításomat, miszerint az ágazat jellegéből (hosszú termelési folyamat), gyenge alkupozíciójából és alacsony alkalmazkodóképességéből adódóan a negatív piaci hatások azonnal éreztetik hatásukat.
Természetesen a szűkülő pénzügyi lehetőségeket költségcsökkentéssel és hatékonyságnöveléssel enyhíteni lehetett volna, azonban a költségcsökkentés lehetősége a fentiekben már említett gyenge alkupozíció miatt beszerzési oldalon is korlátozott, melynek hátterében többek között a növénytermesztés állattenyésztéstől való – évtizedek óta fennálló – elszakadása áll. Ebben az időszakban a fennmaradást főként az állatjóléti támogatások biztosították. További lehetőségként említhető még a takarmányértékesülés, mint a biológiai hatékonyság egyik fokmérőjének a javítása. Azonban ez is több tényező (pl. állategészségügyi állapot, évszakhatás/időjárás, technológia) által befolyásolt, amelyekre a termelőnek vagy nincs, vagy csak magas költségráfordítással (beruházással) van ráhatása.
Nagy várakozással tekintett mindenki a 2019-től elinduló felvásárlásiár-növekedésre, mely újból alapot adhatott volna egy stabil, jövedelmező gazdálkodásra. Azonban ennek a 2020 tavaszán kezdődő COVID időszak vetett véget, innem számítható véleményem szerint az elmúlt évtized tendenciáit tekintve a harmadik időszak kezdete (2020-2022). A sokkhatás átmeneti kereslet-visszaesést eredményezett, melyre a vágóhidak felvásárlásiár-csökkentéssel reagáltak. Többek között a pandémia okozta piaci zavar (ellátási láncok hirtelen megszakadása) és a sok helyen kedvezőtlen időjárásból fakadó terméscsökkenés hatására a takarmányalapanyag-árak soha nem látott növekedésnek indultak.
Az így kialakult kritikus helyzetre a pulykaágazatban is, mint sok más ágazatban a szereplők tevékenységük időszakos felhagyásával vagy esetleg más állatfaj választásával reagáltak. Igaz ugyan, hogy a megtorpanást követő újbóli keresletnövekedésnek köszönhetően a felvásárlási árak emelkedni kezdtek, azonban ennek mértéke és üteme messze elmaradt a takarmányköltségek növekedési mértékétől és ütemétől. Mivel piaci alapon a helyzet fenntarthatatlanná vált, az államok különféle válságkezelő támogatásokkal próbálták enyhíteni a problémát és kísérletet tettek az ágazat drasztikus összeomlásának megfékezésére. Sajnos ennek ellenére jelentősen visszaesett a pulykatermelők száma, ezzel az ágazat kibocsátása. Erre az időszakra tehető a termelési lehetőségét tovább szűkítő, az ország pulykavágóhídi kapacitásának számottevő csökkenése is.
Egy ilyen meggyengült pozícióban sokként érte az ágazatot az energiaárak soha nem látott mértékű elszabadulása. A 2022-től elinduló, majd 2023-ban elképesztő mértékű energiaár-emelkedés szinte megoldhatatlan helyzet elé állította a termelőket. Mivel korábban a költségszerkezeten belül 70% körül volt a takarmány aránya, a hatékony termelés, és így a jövedelmezőség egyik legjobb mutatója szinte csak a takarmányértékesülés (FCR-mutató) volt. Az alacsony energiaárak mellett a termelők nem voltak rákényszerítve arra, hogy az energiafelhasználásra (főként fűtésre) vonatkozó költségeiket a takarmányértékesülés vagy egyáltalán az energiahatékonyság szempontjából optimalizálják.
Tekintettel arra, hogy a baromfiágazat fajlagos energiaszükséglete magas, a drasztikusan megemelkedett energiaárak hatására átalakult a költségszerkezet is. A korábbi éveket jellemző 4-6%-os energia-részarányhoz képest 12%-os részesedés jelentkezett (2. ábra).
2. ábra Forrás: saját adatok
Ez értékben szinte finanszírozhatatlan költséget jelent, melynek eredményeként teljesen eltűnt a jövedelemtermelő képesség (3. ábra).
3. ábra Forrás: saját adatok
Az ágazatra nem egyszerre zúdult rá ez a magas energiaár, hiszen a hosszú távú szerződések miatt ezek elcsúszva épültek be a termelés költségeibe.
Mint említettem a termelők részére az adaptációnak csak szűk lehetősége volt adott eddig is. Sajnos a lehetőségek számát nem növeli a magas kamatszintek miatt – a technológiai korszerűsítéshez és az egyéb energetikai hatékonyságot javító beruházás megvalósításához szükséges – megemelkedő idegen források pénzügyi terhe sem.
A fentiekben leírtakat szemlélteti a felvásárlási ár és az 1 kg élősúly takarmányköltségéből számított árarány is. Jól látszik, hogy 2020 után a korábbi évek, mondhatjuk piaci egyensúlyt jelentő szintjéről a termelés egyéb költségeinek fedezetét mutató árarány csökkenésnek indult. Ez azért is jelent problémát, mivel a megváltozott költségszint és szerkezet miatt a felvásárlási árnak egyre magasabb – a takarmányköltségen túl (élőállat, bér, energia stb.) jelentkező – költségtételekre kell fedezetet nyújtani. (4. ábra).
4. ábra Forrás: saját adatok
Hosszú távon a fenntartható termelés és a versenyképesség javítása miatt mégis elengedhetetlen a korszerű, hatékonyságot (biológiai, technológiai, energetikai) növelő technológiai megoldások alkalmazása. Mindezek megvalósulására, valamint az ágazat jövedelemtermelő képességének visszaállítására az utóbbi hetekben tapasztalható energiaár- és takarmányalapanyagár-csökkenés adhat némi reményt.
Annak megítélése, hogy a pulykaágazat jövedelmi pozíciója visszatér-e és mikorra a vizsgált időszak elejét jellemző szintre, szinte a jóslás kategóriájába tartozik, és mint tudjuk, „jósolni nagyon nehéz, különösen, ha a jövőről van szó”.
Kovács Péter
agrárközgazdász
