A gazdasági haszonállatok esetében a legnagyobb gazdasági kártétellel bíró állategészségügyi és termeléselmaradást okozó hatással bírnak a gombák által termelt anyagcseretermékek, a gombatoxinok. Ezek az anyagok időjárástól és termesztési technológiától függően minden évben jelen vannak a növényi részeken, terméseken, melyeket az állatok elfogyasztanak, és így bekerülnek a szervezetükbe.
A toxintermelés megindulása és annak mértéke több tényezőtől is függ, elsősorban az adott gombafaj toxintermelő képességétől. Az egyes gombafajok más-más környezetben eltérő toxinokat termelnek, de megfigyelték azt a jelenséget is, hogy egyazon gomba is termelhet a körülmények függvényében eltérő kémiai szerkezetű toxinokat. Mindenképpen fontos megjegyezni azt, hogy a gomba szaporodása és a toxintermelése egymástól eltérő körülmények között következik be. A relatív nedvességtartalom, a pH és az oxigénellátottság megváltozása készteti a gombát a toxintermelés beindítására. A romló életfeltételek stresszt jelentenek a gomba számára és a környezeti feltételek ilyen irányú megváltozására reagál másodlagos metabolitok termelésével.
Aspergillus gomba
Fotó: www.pixabay.com
Az Aspergillus fajok által termelt egyik legnagyobb kártételű és legveszélyesebb toxin az aflatoxin. A problémát előidéző gombafajok korábban elsősorban a tárolás során fertőzték meg a termést, illetve amennyiben kedvező életfeltételeket találtak, a felhasználásig eltelt időben szaporodtak el azon. A fent említettek szerint, a gomba jelenléte még nem jelent egyértelmű toxinfertőzöttséget, a toxinok termelése akkor indul meg, amikor valamilyen stressz éri a gombát (hideg, meleg stb.). Hasonlóképpen, a növények esetében is vannak hajlamosító tényezők, melyek megléte fokozhatja az állományban a gomba megjelenését és felszaporodását. Korábban a 2012. évi extrém meleg és aszály következtében Magyarországon is számottevő területen, elsősorban az ország déli régióiban okozott fertőzést a gomba. A raktári penész kikerült a szántóföldre!
Az aflatoxin nagyon súlyos kártétele elsősorban a májkárosító hatásában rejlik: hepatotoxikus és hapatokarcinogén, bevérzések keletkezhetnek a bélcsatornában és a vesében általa. Immunszupresszív hatású, tehát a szervezet ellenálló képességét nagymértékben gyengíti, ezért az állatok más betegségekkel szemben is érzékenyebbé válnak. A tejtermelő állatok esetében a takarmányban megjelenő B1 forma a májban átalakul és többek között M1 képződik, mely ürül a tejben, így a tejtermékek előállítása során bekerül az élelmiszerekbe is. Az emberi szervezetbe kerülve hasonló hatással bír, és az anyatejjel átkerül a csecsemők szervezetébe is. Ezért az egész világon nagyon szigorú határértékek érvényesülnek az esetében mind a takarmány-alapanyagokban, mind a tejben.
A takarmányokban megengedett aflatoxin határértékek a következők:
- takarmány-alapanyagok (kukoricaszilázs, szemes kukorica): 20 µg/kg (ppb)
- tejhasznosítású állatok teljes értékű takarmánya: 5 µg/kg (ppb)
(A fenti értékek 12%-os nedvességtartalmú takarmányra vonatkoznak.)
Az aflatoxin B1-gyel fertőzött takarmányok etetése hatással van a nyerstej aflatoxin M1 tartalmára. Az elfogyasztott fertőzött takarmányból akár 3-4 óra elteltével megjelenhet – a jellemzően (80%-ban) a májban képződött – az aflatoxin M1 és M2 a tejben és a vizeletben. Súlyos fertőzések esetében a tejben mért toxintartalom nagyon gyorsan felszaladhat a határérték fölé és a fertőző forrás kiküszöbölésével vagy csökkentésével – megfelelő mennyiségű és típusú toxinkötő etetése esetén – néhány nap alatt a szervezetben egyébként kumulálódó toxinhatárérték alá csökkenhet.
A tejben található aflatoxinra szigorú határértékek vonatkoznak:
- nyerstej, tej alapú termékek előállításához használt tej és hőkezelt tej:
50 ng/kg (ppt) = 0,05 µg/kg - anyatej – helyettesítő és anyatej-kiegészítő tápszerek: 25 ng/kg (ppt) = 025 µg/kg
A napi takarmányadag aflatoxin tartalma és a tej aflatoxin tartalma között korábbi kutatások szerint (Veldman et al., 1992.) szoros összefüggés van, mely az alábbi egyenlettel írható le: 10.95 + 0.787 x aflatoxin B1 bevitel (µg/nap) = Aflatoxin M1 (ng/kg tej ) (H. Petersen, 1998.). A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy több tényező által is befolyásoltan (felvett takarmány mennyisége, aflatoxin fertőzöttség mértéke, laktációs állapot, bendőműködés/bendő pH ingadozás, az állat májának tranformációs képessége) a takarmányok B1 tartalmának mintegy 1-6%-a alakulhat át M1-é. A határértékeket meghaladó szennyezettségű tej nem kerülhet a fogyasztóhoz!
A fertőzés jellemzően a szántóföldön alakul ki a növényi részeken, ugyanakkor a nem megfelelő betakarítás és tárolás nagymértékben hozzájárul a fertőzési szint növekedéséhez. Ezért a termelőknek a teljes folyamat alatt: a takarmányok termelése, betakarítása és felhasználásig terjedő tárolása során törekedni kell a fertőzöttségi szint alacsonyan tartására, illetve a határérték feletti esetben toxinkötő etetésével mérsékelni kell a tejben megjelenő aflatoxint. A fertőzés jellemző megjelenési helye a szemes és a silónak vetett kukorica. Más takarmányokon is megtalálható volt a korábbi években (pl. lucerna, fű, keverék takarmányok, illetve az ezekből készült szenázsok, szénák – bár ez kevéssé jellemző). A kukorica esetében az ipari feldolgozás során a kiindulási szint 2-3-szorosára emelkedik a CGF-ben és DDGS-ben megjelenő toxin mennyisége.
Az aflatoxin management tekintetében a toxin kártétele elleni védekezés első és legfontosabb lépése a megelőzés! A megelőzés során az első lépés a forgalomban lévő hibridek közül a gombafertőzésnek ellenállók használata. Az előző évekről megmaradt, fertőzött szármaradványok a fertőzések kiváltó forrásai, mert a gomba képletei ezeken áttelelnek. Ezért nagy dilemma a leghatékonyabb technológia kialakítása a kukoricatermelésben: a jelenlegi változó klimatikus körülmények között a terjedő mulcsozás és a minimum tillage nyilvánvaló előnyei mellett a vízmegtartásban, időnként a szármaradványok teljes aláforgatásának kombinálása. Ez utóbbi különösen az erős fertőzést produkáló években lehet fontos! A növényeket ért stresszhatásokat igyekezni kell csökkenteni: harmonikus, nem csak a N-re összpontosító tápanyag-utánpótlást kell megvalósítani, valamint öntözéssel csökkenteni kell a szárazság, az aszály kártételét, amennyiben lehetséges. Azonban a virágzáskori öntözést kifejezetten kerülni kell, mivel az a fertőzés kockázatát növeli. Nagyon fontos a rovarkártevők elleni védekezés, mert különösen a kukoricamoly esetén, rágásukkal utat nyitnak a szemek belsejébe a gombának. Nagy figyelmet kell fordítani a termés tisztítására, mert a sérült szemekben a fertőzés koncentráltabb, de ezek eltávolításával mérsékelhető a fertőzöttség nagysága. A betakarítást megelőzően el kell végezni a szárító berendezéseink és a tárolók tisztítását és fertőtlenítését. Jelentősen növeli a penészgomba elterjedésének a kockázatát, ha a betakarított kukorica nem azonnal kerül szárításra, betárolásra. Az akár csak rövid időre, ideiglenesen letárolt és később szárított kukoricában is megkezdődik a toxinképződés. Ez a probléma a gyakorlatban több esetben előfordult. A toxintermelő penészgombák hőstabilak, ezért a szárítás önmagában nem csökkenti a már kialakult aflatoxin szintet. A tárolás során figyelemmel kell kísérni a termény hőmérsékletét és nedvességtartalmát. A kémiai eszközökkel, elsősorban szerves savak felhasználásával (pl. propionsav) száraz kukorica esetében előzhető meg a toxinszint további emelkedése.
A toxin mérésére több lehetőség van: tesztekkel, gyorsmérőkkel – ezek fotometrikus leolvasóval is elláthatók – észlelhető, ha a tej szennyezettsége megközelíti vagy meghaladja a határértéket. Pontos meghatározásra azonban csak laboratóriumban van lehetőség. Az alkalmazott eljárások közé tartozik az ELISA módszer és a HPLC készülékkel végzett mérés, melyek közül utóbbi adja a legpontosabb értéket.
A termelőknek a takarmányok időszakos vizsgálatán kívül figyelni kell a termelt tej aflatoxin tartalmára is. Fentiek alapján nem minden évben egyformán súlyos a fertőzöttség, ezért a védekezés és a laborvizsgálatok száma, illetve szükségessége is eltérő lehet. Fontos megemlíteni, hogy egy-egy letárolt szemes tétel vagy erjesztett takarmány depó esetén nem egyenletes a fertőzöttség mértéke, jellemzően gócok alakulnak ki. Ezért a tej aflatoxin tartalma is napi eltéréseket mutat, figyelni kell az esetlegesen emelkedő tendenciára.
Határérték feletti tej esetében célszerű laborvizsgálatokkal felderíteni a fertőzés fő forrását. Amennyiben lehet, a hibás tételt el kell különíteni, a tejelő tehenek takarmányadagjából ki kell venni, helyettesíteni kell más alapanyaggal. Ha a kukoricaszilázs a fertőzött vagy nincs lehetőség cserére, toxinkötőt kell etetni az állománnyal. Az aflatoxin kismolekulájú, poláros (elektromos töltöttséggel rendelkező) vegyület, melyet elektromos töltéssel szintén rendelkező kötőanyaggal sikeresen lehet megkötni. Ilyen típusú toxinkötők az anyagásványok. Az aflatoxin a könnyen köthető toxinok közé tartozik és más típusú toxinkötőkkel is lehetséges a megkötése.
2022-ben ismét rekordokat döntögető, nagyon száraz és extrém meleg időszakot produkált a nyár és jellemzően az ország középső és keleti részein soha nem tapasztalt aszály és talajszárazság alakult ki. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján és az eddigi friss információkból azt a következtetést kell levonni, hogy elsősorban az említett területeken a kukorica nemcsak jelentős aszálykárt szenvedett – bizonyos területeken egyáltalán nem hozott szemtermést –, hanem az Aspergillus sajátosságai miatt erőteljesebben alakult ki gombafertőzöttség is a növényeken. A takarmányok vizsgálata és a tej toxintartalmának kontrollja nagyon fontos lesz a következő időszakban.
Éliás Dávid
vezető szarvasmarha-szaktanácsadó
Bonafarm-Bábolna Takarmány Kft.
