Kiss Gyula, juh törzstenyésztő 2021-ben a hódmezővásárhelyi Alföldi Állattenyésztési és Mezőgazda Napokon különdíjat kapott a Bonafarm-Bábolna Takarmány Kft.-től a legszínvonalasabb növendék húscsoport bemutatásáért.
A kiérdemelt különdíjat nem csupán egyszeri szép teljesítményért ítélte oda a takarmányfejlesztő-és gyártó vállalat, hanem az egész család több generáción átívelő példaértékű, fenntarthatóan eredményes gazdálkodási modelljének elismeréseként is.
Kiss Gyula szabadhídvégi mintagazdaságába látogattunk, ahol a gazda fiával, Kiss Gáborral fogadott minket. Az állattartó telep megtekintése közben arra kértük őket, hogy meséljenek a gazdaság alapításáról és fejlesztéséről.
- A családi gazdaságunk 2004-óta működik önálló egységként, de már előtte is foglalkoztunk juhokkal és szarvasmarhákkal. A kaposvári főiskola elvégzése után szarvasmarhatenyésztési szaküzemmérnöki diplomát is szereztem, majd azonnal juhász lettem – emlékezett mosolyogva Kiss Gyula.
A lajoskomáromi Győzelem Szövetkezet dolgozója lettem és amikor odakerültem, akkor a juhágazat 2000 anyajuhval termelt Mezőkomáromban. – Vagyis csak termelt volna, ugyanis akkor a tenyészállat utánpótlás egy évre éppen megállt megfelelő szakmai irányítás hiányában. Fiatal tenyésztésvezetőként itt megkaptam azt a lehetőséget, hogy az akkori legkorszerűbb technológiákat kipróbáljam. Fő célunk volt, hogy nagy értékű tenyészállatok fagyasztott spermájával tudjuk az állományunk genetikai értékét és szaporasági mutatóit javítani. Ez a tenyésztési cél a szükséges technikai háttér hiánya mellett is részben sikerült – mindenesetre az biztos, hogy hatalmas tapasztalatot szereztem ebben az időszakban az inszemináció és az ivarzásszinkronizálás terén.
1991. április 4-én megvásároltam a lajtahansági juhászoktól egy 37 darab német húsmerinóból álló kis törzstenyészetet. Ez volt az első saját
állományom és ezzel léptem be ugyanebben az évben a Magyar Juhtenyésztő Szövetségbe. Akkortájt a legkisebb juh törzstenyészet is 300-400 egyedet számlált, így volt, aki megkérdezte tőlem, hogy: „Komám, mit akarsz te ezzel a 37 darab jószággal, mi lesz ebből?” – Én meg csak annyit feleltem, hogy tenyészteni szeretném és bízom benne, hogy nagyon szép törzstenyészet válik belőle.
Ennek megfelelően anyai vonalat nem, csak Németországból vásárolt apaállatokat hoztunk az állományba és ezzel dolgoztunk 2004-ig, amikor már 370 anyajuhot számlált a törzstenyészetünk. Mindeközben rendszeresen részt vettünk szakmai kiállításokon – a debreceni Farmer Expo-n például máig, már négyszer hoztuk el a kiállítás Nagydíját.
Nem csak hivatás volt a juhtenyésztés, hanem ez volt a család hobbija is. A gyermekeink is ebben a szellemben nőttek fel – és mára úgy néz ki, hogy sikerült velük megszerettetni a gazdálkodói életformát.
Két fiúnk van, az idősebb fivér a gépek szerelmese és a szántóföldi munkákat végzi. Fiatalabb gyermekünk Gábor, pedig az állattenyésztési ágazatot viszi tovább. Gábor már 7 éves korában kihajtott az iskola után, majd este behajtotta a jószágokat.
A szívet melengető emlékek kapcsán Gábor nevetve vette át a szót édesapjától:
- Eleinte sokat futottam a birkák után, de rövidesen megtanultam, hogy gyorsan meg lehet őket tanítani arra, hogy egy szóra megforduljanak és arra menjenek, amerre szeretném. A legeltetés gyermeki feladata pedig az évek során valahogy rajtam maradt. Nagyon szerettem már akkor is a jószágok között mozogni – emlékezett vissza a fiatal gazda.
- Mikor fordult át ez az érdeklődés komoly hivatástudattá? – kérdeztük Gábort.
- Egészen korán, már gyermekkoromban vitt magával édesapám a környező juhászatokba segíteni, ugyanis a nehézellések során a kicsi kezemmel szépen elővettem a bárányt – így mondták mifelénk.
Majd a családi tradíciónak megfelelően – édesapám és édesanyám után én is – a Kaposvári Egyetemre mentem továbbtanulni. Mindeközben az állományunk már 1000 anyára bővült.
- Most mekkora az üzemméret és hogyan épül fel a tartás- illetve takarmányozási technológia?
- Most 400 anya van. Le kellett építeni az ezres létszámot, ugyanis a munkaerőhiány minket is érintett. Nagyon kézimunka-igényes a juh ágazat és itt a jószágot elkerülhetetlenül és rendszeresen kézbe kell venni.
Édesapámmal ketten nem bírunk több jószággal – munkatársat pedig sokkal hamarabb találunk gépmunkára, vagy bármi más kisegítő feladatra, mint a jószágok mellé. „Csak állattal ne kelljen foglalkozni!” – sok munkavállaló így gondolkodik. A másik keserű tapasztalat az, hogy ha valaki el is vállalja az állatgondozást – szakértelem hiányában nagyobb kárt okoz, mint hasznot. Inkább megcsináljuk mi a legjobb tudásunk szerint a munka oroszlánrészét. Legelőkertes rendszerben legeltetünk és én vagyok az anyákkal az ellési időszakban.
A juhlétszám leépítésével párhuzamosan előtérbe került a szarvasmarhatenyésztés is. 20 darab Blonde d’Aquitaine fajtatiszta anyatehenünk van és két év szaporulatából az üszőket is megtartottuk – a tenyészbikákat pedig értékesítjük. Idő közben hízó alapanyagot is vásároltunk – de alapvetően a szarvasmarha-tenyésztési célunk az, hogy homozigóta szarvatlan állományt tudjunk kialakítani.
A szarvasmarhákat is – a juhokhoz hasonlóan – addig legeltetjük villanypásztor mögött, amíg az időjárás megengedi.
A nyári aszály rettenetes csapás volt az állattartó gazdálkodóknak – így nekünk is. Június óta csak október derekán kezdett el nőni a fű. Nyáron rá kellett segíteni a legeltetés mellé szálastakarmány kiegészítéssel. Igyekszünk ezeket a nehézségeket a szántóföldi növénytermesztés hatékonyságnövelő technológiáival kompenzálni. Hiszünk az istállótrágya felbecsülhetetlen értékében – és a szervestrágyázás a hozamokban is igazol minket hála Istennek.
A kombájn után a kukoricacsutát is bebálázzuk és emellett igyekszünk minden takarmány-alapanyagot a lehető legmagasabb minőségben megőrizni a téli hónapokra.
A saját tömeg- és szálastakarmánybázison túl a Bonafarm-Bábolna Takarmány Kft.-től vásároljuk a borjak- és a bárányok számára az indító tápot – amit a cég házhoz szállít számunkra. A roppantott szemestakarmány mellé pedig premixet és ásványi kiegészítőket adunk – és ehhez szintén Bábolnás takarmánymeszet is keverünk.
Gyönyörű jerkecsoport Kiss Gyula mintagazdaságában
A bárányokat saját készítésű takarmánykeveréken neveljük – és a takarmányos zsákok emelgetése helyett ehhez egy speciális, 10 mázsás konténeres anyagmozgatási rendszert fejlesztettünk, ami különösebb emberi erőfeszítés nélkül is nagyon jól alkalmazható – miközben a kártevőktől is meg tudjuk óvni az értékes takarmányt.
A zöldtakarmány betakarítás eszközeit úgy választottuk ki, hogy a korszerű gépek segítségével meg tudjuk őrizni a lehető legmagasabb táplálóanyag-tartalmat. A lucernabálákat zölden csomagoljuk és szenázst készítünk. A szenázst első sorban a szoptatós anyákkal etetjük – és gondosan odafigyelünk arra is, hogy ne tapossák egymást össze ezért a takarmányért, ugyanis nagyon szeretik az illatát és az ízét.
Idén az utolsó kaszálású füvet- és lucernát is becsomagoltuk. A száraz évjáratok után el kell gondolkodnunk a nagyobb tömeget adó hibridfű-vetésén, ugyanis a kaszálók és lucernák sem adnak olyan hozamot, amit elvárnánk. Egy-egy elkeserítően száraz időszak után már a legelő öntözésén is elgondolkodtunk a Sió csatorna közelsége miatt… – fűzte hozzá keserűen Gábor.
- Úgy hallottuk, hogy az átgondolt takarmányozás mellett a tenyésztéstechnológiátokból is sokat lehet tanulni. Mi az, amit másképpen csináltok, mint a hazai „átlagos” juhtartók?
- Hormonkezelünk, inszeminálunk, vemhességet vizsgálunk és a sűrített elletést szorgalmazzuk.
Édesapám 25 éves nagyüzemi tapasztalatai alatt kidolgoztuk annak a technológiáját, hogyan tudjuk 2 évben háromszor megelletni az anyákat. Az állomány ilyen módon ketté van osztva. Az anyák egyik fele egyszer, a másik felekétszer ellik. A tavaszi termékenyülési nehézségeken hormonkezeléssel, ivarzás indukcióval javítunk, így mindig van a gazdaságban árualap.
- Gábor fiam Ausztráliában több hónapos tanulás során elsajátította az ultrahangos vemhességvizsgálat módszerét, amiről már sokéves tapasztalattal a háta mögött kijelenthetjük, hogy tökéletesre fejlesztett – az ivarzásszinkronizálással együtt – vette át a szót Kiss Gyula.
- Termékenyítést követően 45 nappal, már az embrió felszívódásának veszélye nélkül, biztonsággal kijelenthetjük egy anyáról, hogy vemhes, vagy nem. Amellett, hogy újra tudjuk vemhesíteni az üresen maradt állatokat, a takarmányozásukat is jobban az igényeikhez tudjuk igazítani.
Úgy gondolom, hogy ezt a módszert sokkal több gazdaságban lehetne alkalmazni, hiszen a haszonállat tartásnak a nevében is benne van a sikerének kulcsa: Olyan állatot kell tartani, amely a hasznot hozza, nem pedig viszi. Nem szabad olyan jószágot etetni, amelyik nem termel a gazdaság számára.
- Köszönjük szépen az interjút és bízunk benne, hogy sok tenyésztő megfontolja majd a tőletek megismert és nálatok jól bevált technológiák alkalmazását. További sikeres gazdálkodást kívánunk.
Bonafarm-Bábolna Takarmány Kft.
