Az állattenyésztés egyik legjelentősebb költségtényezőjét a takarmányozási költségek jelentik, így azok állandó optimalizálása mind a termelőket, mind a baromfi-takarmányozással foglalkozó szakembereket folyamatos kihívás elé állítja. A különböző ipari eredetű fehérjehordozó melléktermékek (pl. DDGS, extrahált repce- és napraforgódara) használata nélkül az aktuális piaci helyzettel lépést tartani komoly nehézséget jelent. Megállapítható továbbá az is, hogy ezek az alapanyagok a fenntarthatósággal kapcsolatos törekvések (import extrahált szójadara kiváltása) miatt is előtérbe kerültek. Előző cikkünkben erről, illetve a szemes cirok baromfitakarmányokban való felhasználásával kapcsolatos tapasztalatainkról számoltunk be. További fejlesztéseink során a felhasznált alapanyagok körét olyan takarmánykiegészítőkkel (enzimekkel és emulgeálószerekkel) bővítettük, amelyek az egyes táplálóanyagok emészthetőségének javításával mind ökonómiailag, mind ökológiailag kiemelt jelentőséggel bírnak.
Különböző enzimek és emulgeálószerek használata a brojlercsirkék takarmányozásában
Az egyes táplálóanyagok hatékony emésztése és az emésztőrendszerben történő megfelelő felszívódása alapvető feltétele a gazdasági haszonállatok növekedésének és fejlődésének. A brojlercsirkék takarmánya nagy mennyiségben tartalmaz olyan nem keményítő poliszacharidokat (NSP-k), amelyek hatékony emésztéséhez az állat nem rendelkezik megfelelő enzimkészlettel. NSP-k közül az arabinoxilánok nagy mennyiségben vannak jelen a gabonák (búza, árpa, rozs) sejtfalalkotóiban, míg ß-glükánokat jelentős mértékben az árpa és a zab tartalmaz. A xilanázok és a ß-glükanázok alkalmazása a gyakorlatban régóta elterjedt, az állatok energiaellátására gyakorolt pozitív hatása miatt, amelyek a takarmányok emészthetőségének és a táplálóanyagok felszívódásának javításával fejtik ki hatásukat.
Az utóbbi időben azonban kiemelt figyelem irányult a kukoricára, illetve az extrahált szójadarára alapozott takarmányok NSP-enzimkiegészítésére is, azok jelentős ß-mannán tartalma miatt. Az különböző NSP-enzimek alkalmazása a táplálóanyagok emésztésére és felszívódására gyakorolt jótékony hatása miatt közvetetten hozzájárul a fenntartható állattartáshoz is. A fajlagos takarmányértékesítés javításával ezeknek a takarmánykiegészítőknek az alkalmazása csökkenti a környezeti terhelést, az állattartás ökológiai lábnyomát.
Általános gyakorlat, hogy a brojlercsirkék takarmányozásában energiaforrásként különböző zsírokat és olajokat alkalmazunk. A zsírok/olajok vízben nem oldódnak, mielőtt a lipolitikus enzimek megkezdenék azok bontását, emulgeálni szükséges őket. A fiatal állatok epetermelése a hatékony emulgeáláshoz még nem elegendő, így a hizlalás elején különösen nagy jelentősége van a különböző emulgeálószerek (pl. lecitinek) alkalmazásának.
Az NSP enzimek és emulgeálószerek alkalmazása a fenntartható baromfi-takarmányozáshoz elengedhetetlen. Takarmányozási vizsgálataink célja az volt, hogy a piacon elérhető különböző termékek alkalmazását a termelési eredményeken túlmenően a fedezeti összegre gyakorolt hatásuk alapján is összehasonlítsuk. Hiszen csak ezen eredmények birtokában tudunk mind ökonómiai, mind ökológiai szempontból kedvező megoldást nyújtani a termelőknek.
Mit mutatnak a számok?
Hizlalási vizsgálatainkat Ross 308 genotípusú brojlercsirkékkel végeztük (n=450/kezelés). A 35 napig tartó hizlalás során négy fázisú takarmányozást alkalmaztunk, kísérleti takarmányainkat őszi búzára, kukoricára és extrahált szójadarára alapoztuk. A különböző enzimkészítmények termelési eredményekre gyakorolt hatását az 1. ábra szemlélteti.
1.ábra: A különböző enzimkiegészítések hatása a brojlercsirkék 35 napos súlyára és fajlagos takarmányértékesítésére (FCR)
K: Kontroll; NSP1: xilanáz+glükanáz; NSP2: xilanáz; NSP3: ß-mannanáz
A termelési paraméterekre vonatkozó eredmények alapján elmondható, hogy a kontroll csoporthoz (K) viszonyítva az NSP3 kezelés (p=0,004) eredményezett szignifikánsan nagyobb hizlalási végsúlyt. Statisztikailag igazolható különbséget a fajlagos takarmányértékesítésben nem mutattunk ki az egyes kezelések között (p=0,244), azonban erre a paraméterre vonatkozóan is a ß-mannanáz használata bizonyult a legkedvezőbbnek.
A különböző emulgeálószerek termelési eredményeire gyakorolt hatását a 2. ábra foglalja össze. A statisztikai vizsgálatok eredménye azt mutatja, hogy a kontroll csoporthoz (K) képest az E1 csoport esetében mértünk szignifikánsan nagyobb hizlalási végsúlyt (p=0,024). A fajlagos takarmányértékesítésre vonatkozó eredményeket értékelve megállapítható, hogy a kontrollhoz képest az 1. számú és a 3. számú emulgeálószer használatával értük el a legjobb eredményeket, azonban ez a különbség statisztikailag nem volt igazolható.
- ábra: A különböző emulgeálószer-kiegészítések hatása a brojlercsirkék 35 napos súlyára és fajlagos takarmányértékesítésére
K: Kontroll; E1: lizofoszfolipidek; E2: lizo-foszfatidil-kolin; E3: szójalecitin
A kezeléssorozat naturális eredményeinek értékelése mellett egyszerű gazdaságossági számításokat is készítettünk. Azt vizsgáltuk meg, hogy az adott kezelés az elért termelési paramétereket mekkora fedezeti összeg (árbevétel-takarmányköltség) mellett képes elérni. Eltekintve a konkrét értékek bemutatásától, a kapott eredményeket a kontroll csoport fedezeti értékének százalékában (K=100%) foglaltuk össze (3. ábra). Az eredmények értékelése során megállapítottuk, hogy a kontroll csoporthoz viszonyítva – hasonlóan a naturális mutatóknál kapott eredményeknél – az NSP3 és az E1 kezelés érte el a legmagasabb fedezeti összeget.
- ábra: A különböző kezelések fedezeti összegeinek (árbevétel-takarmányozási költség) összehasonlítása (K=100 %)
E1: lizofoszfolipidek; E2: lizo-foszfatidil-kolin; E3: szójalecitin; NSP1: xilanáz+glükanáz; NSP2: xilanáz; NSP3: ß-mannanáz
Véleményünk szerint minden takarmányozási kísérlet értékelésének elengedhetetlen részét kell képeznie a gazdaságossági számításoknak, hisz az árutermelő gazdaságok célja a profitmaximalizálás. Ennek eléréséhez nem elegendőek a termelés naturális mutatóinak javítására, a takarmányköltségek csökkentésére irányuló törekvések. Olyan rendszerszintű, komplex vizsgálatokra van szükség, amelyek célként a fedezettermelő képesség növelését tartják szem előtt. Hisz az állattartók számára az a takarmányozási koncepció eredményezi a legmagasabb profitot, amely a legnagyobb fedezetet biztosítja a termelés többi költségeire vetítve (élőállat, energia, bér, gyógyszer, alom, egyéb).
A Bonafarm-Bábolna Takarmány Kft.-nél ezzel a szemlélettel végezzük a baromfitakarmányok fejlesztésére irányuló tevékenységünket. A biológiai hatékonyság javításán túl nagy hangsúlyt fektetünk a gazdasági hatékonyság növelésére is. Így egyrészt a takarmány alapanyagokban rejlő tartalékok kiaknázásával, másrészt az aktuális piaci helyzet ismeretében választott takarmány-összetevők felhasználásával gyártott takarmányainkkal segítjük a gazdaságokat az ökológiailag és ökonómiailag egyaránt hatékony termelés megvalósításában.
Dr. Juhász Anita
termékmenedzser
Bonafarm-Bábolna Takarmány Kft.
Kovács Péter
agrárközgazdász
