Az idei év eddigi alakulásában a szarvasmarhatartók nem igazán panaszkodhatnak az időjárásra, mert az évszázad leghidegebb áprilisát produkálta, de a folytatásban a május is hűvösebbnek bizonyult az átlagosnál. Ez hőstressz szempontból kedvező volt, ugyanakkor a tavaszi betakarítású takarmánynövények fejlődésében 2-3 hetes késést okozott, mely a betakarítást időben kitolta. Néhány napot leszámítva, amikor a maximum hőmérséklet 30 ̊C fölé emelkedett, nem beszélhetünk komolyabb melegről, persze ez lehet, hogy a cikk nyomdába kerüléséig már lényegesen megváltozik.
Időjárásunk alapvetően a szélsőségek irányába változik, és ebbe beletartozik, hogy a nyarak egyre hosszabbak és egyre melegebbek lesznek. A napsütéses órák száma is emelkedik. Ezek a változások egyre inkább elmélyítik az ilyenkor tapasztalható „hőstresszt”, ennek gazdasági negatív hatásaival, ami a csökkenő termelésben, a szaporodási zavarok fellépésében, az immunrendszer gyengülésével egyéb állatbetegségek kártételeiben mutatkozik meg.
A hőstressz fogalmát nem egyszerű meghatározni, de fogalmazhatunk úgy, hogy a környezeti hőmérséklet meghaladja azt a tartományt, melyet az állat szervezete még képes ellensúlyozni. Amennyiben a szarvasmarha hőmérsékleti komfortzónáját meghaladó hőmérséklet lép fel, annak egyértelműen negatív hatásaival számolnunk kell: az állat szervezetét nagyobb mértékű hőterhelés éri, mint amennyit le tud adni.
A tehenek termelése és komfortja szerinti külső hőmérsékleti zónák
(Bak és Pazsiczki, 2004.)
A szarvasmarha esetében a semleges hőmérsékleti zóna – magában foglalva az optimális zónát – elég széles tartományt ölel fel a -15 ̊C és a +25 ̊C között. A termoneutrális zónában a tehenek a bendőemésztés sajátosságai alapján, a fermentáció során képződő hőt felhasználhatják a saját testük fűtésére, ugyanakkor a képződött többlet hőtől még könnyedén meg tudnak szabadulni.
A hőstressz mértékét a HPI (Hőmérséklet Páratartalom Index) segítségével tudjuk számszerűsíteni: a hőmérséklet és a relatív páratartalom ismeretében számított indexet, a tehén komfortérzetének meghatározására, illetve a hőstressz állapot kifejezésére alkalmazhatjuk. A korábban általánosan elfogadott nézet szerint, amíg az értéke nem haladja meg jelentősen a 70-es értéket, még nem beszélhetünk hőstresszről. Gyenge a hőterhelés mértéke 70 és 80 közötti értékeken. Amennyiben 80 és 100 közötti érték jellemző, ebben az esetben már közepes, illetve erős hőstresszről beszélhetünk, mely esetekben egyértelmű az állatok reakciója. 100 feletti HPI érték ritkán fordulhat elő, az állatok is rövid ideig tudják csak elviselni, elhullást is okozhat.
A HPI alakulása a páratartalom és a környezeti hőmérséklet függvényében (Takács, 2003.)
Az utóbbi évek kutatásai alapján azonban megállapítható, hogy a 68-as HPI érték elérése esetén már csökken az állatok termelése. Istálló körülmények között ez azt jelenti, hogy 22 ̊C léghőmérséklet esetén 50%-os relatív páratartalom mellett már számíthatunk a negatív következményekre: csökkenő szárazanyag felvétel, alacsonyabb tejtermelés, szaporodásbiológiai paraméterek romlása.
Hőstressz állapotában változik az állatok viselkedése, fiziológiai folyamataik, termelési paramétereik módosulnak, csökkenő aktivitással jelzi az állat a hőstressz súlyosságát. Megfigyelhető, hogy az állatok többet állnak, nem használják a pihenőteret, pihenő boxokat. A tehenek előnyben részesítik az árnyékos helyeket, illetve ahol élénkebb a légmozgás. A viselkedés változása azzal áll összefüggésben, hogy az állatok a testfelületüket a lehető legnagyobbra növelve, meg tudjanak szabadulni a felesleges hőmennyiségtől és kerüljék a kitett helyeket, ahol további sugárzás érheti őket. Az állat hőstresszre adott specifikus reakciója a testhőmérséklet emelkedése. A tehéntest normál hőmérséklete 38,5-39,0 ̊C között változik a napi tevékenysége során. Hőstressz esetén ez a terheléstől függően emelkedik 39,0-40,0 ̊C közötti értékekre.
Emelkedik a légzésszám, előfordul, hogy az állatok már nyitott szájjal lélegeznek. Amikor az állatok száraz hőleadása már nem kielégítő, megindul az erősebb izzadás, a légzésszám növekedése mellett megfigyelhető a nyáladzás is. Csökken az állatok takarmány felvétele, a 10-20%-os mértéktől akár a napi takarmány adag 30-50%-áig. A laktáció elején és a magas termelésű állatoknál a tünetek gyorsabban alakulnak ki és erőteljesebbek, mint a laktáció végi egyedeknél. A szárazanyag felvétel csökkenését követi a tejtermelés visszaesése. A csökkenés 35 ̊C esetében 30%-os mértéket meghaladó, míg 40 ̊C esetében elérheti az 50%-os mértéket is. Amennyiben a vízellátás korlátozott, tovább csökkenhet a termelés. A szarvasmarhák az ivóvizet a meleg fokozódásával a tejtermelés helyett saját testük hűtésére használják. Az állatok izgatottabbak, nyugtalanok, a vizelet mennyisége és az ürítések száma is emelkedik, elősegítve ezzel a szervezetből az elektrolitok gyors távozását. A tej beltartalma is romlik, csökken a tejzsír és a tejfehérje mennyisége.
Hosszabb távon a fenti kedvezőtlen folyamatok károsan befolyásolják az állatok kondícióját, megindul egy intenzív testtömeg vesztés. Növekszik az ellési bénulás előfordulási gyakorisága, illetve az involúció ideje kitolódik. A kedvezőtlenebb higiéniai körülmények között és a gyengülő immunrendszer miatt emelkedik a tőgy-és méhgyulladások száma. A nyári időszakban általában növekszik a telepi szomatikus sejtszám átlaga is. Csökken a fertilitás és megemelkedik a korai embrió elhalások előfordulása. A csökkenő étvágy és az alacsonyabb szárazanyag felvétel miatt és a renyhülő kérődzés következtében megnő az acidózis előfordulásának lehetősége. Az általánosan tapasztalható energiahiányos állapot egyre mélyül, ami elősegíti a ketózis előfordulásának emelkedését.
A szokásos élettani folyamatok működtetése érdekében az állatnak hőt kell leadnia, amikor magasabb hőmérséklet uralkodik a környezetében, illetve az istállóban jellemző páratartalom magasabb, mint a számára komfortos érték.
A hőstressz káros hatásainak kivédésére, mérséklésére több lehetőség áll rendelkezésre: elsődlegesen a környezeti hatások módosítására, a takarmányozási technológia megváltoztatására, illetve a receptúra újra formulázására kell hangsúlyt fektetni.
A környezeti hatások kivédésére az alábbi eljárások alkalmasak:
- Új istállók létesítésénél figyelemmel kell lenni a klímaváltozásra és ennek megfelelően nagy légterű, nyitott gerincű, felhajtható, függöny kiképzésű oldalfalakat kell létre hozni.
- A tehenek által használt telepi műtárgyak árnyékolása: etetőutak, karámok, felhajtóutak, elő- és utóvárakozó, stb.
- Az állatok direkt hűtése: tehénfürdetés, tehénzuhanyozás.
- Ventilátorok és párásítás alkalmazása az elővárakozókban és a fejőházak megfelelő részein.
- Indirekt hűtés: az állatok hőleadásának elősegítése ventilátorok üzemeltetésével.
- Párologtató hűtés esetén az istálló levegőjének hűtése finom cseppméretű ködképzéssel.
- Fordítsunk különös figyelmet a jászolmenedzsment elemeire:
- Naponta többször osszunk le friss TMR-t, kerüljük az erjesztett takarmányok etetési idő előtt történő kitermelését a depókból.
- Napi egyszeri etetés esetén adhatunk propionsav tartalmú stabilizáló anyagot a TMR-be, hogy elkerüljük a mix melegedését.
- Fedjük le, de legalábbis árnyékoljuk a külső etetőasztalokat.
- Az etetési időket toljuk el a hűvösebb időszakokra.
- Naponta tisztítsuk az etetőasztalokat, a napi maradékot minden esetben távolítsuk el.
- Használjuk ki a teljes etetőfelületet, de ha az istállónak vannak olyan részei, amelyet intenzívebben használnak az állatok, oda több takarmányt osszunk le.
- Kerüljük a zsúfoltságot, biztosítsunk megfelelő pihenő- és etetőhelyet az állatoknak.
A fürdetés, zuhanyzás, párásítás eljárásait a HPI-vel kapcsolatban elmondottak miatt csak ventilátorral kombináltan célszerű alkalmazni. A mai kutatási eredmények szerint a leghatékonyabb hűtési eljárás az, amikor a tehenet hűtjük. Szórófejek segítségével benedvesítjük az állatot. Ezt követően ciklikusan szüneteltetjük a permetezést, ekkor a kijuttatott víz elkezd párologni. A kipermetezett víz hűti a tehenet, párolgása közben hőt von el a felületről. A párolgást minden esetben ventilátorral kell elősegíteni és az istálló légteréből a keletkező vízpárát el kell távolítani a következő permetezésig. Célszerű hogy fenti rendszer elemei az istállóban felszerelt érzékelőkre alapozva, automatikus vezérléssel, egymással összhangban üzemeljenek.
Tehénhűtés Izraelben (Éliás Dávid, 2012.)
A takarmányozási technológia nyári üzembe állításánál fontos hogy minden esetben TMR (Total Mixed Ration) alapú takarmányozásban gondolkozzunk, így elkerülhető az állatok válogatása az egyes komponensek között. A takarmány kiosztását célszerű a hajnali-reggeli és a késő délutáni-esti időpontokra időzíteni. Fokozott figyelemmel kell lenni a jászlak és etetőutak állapotára és a maradék eltávolítására. Az éves takarmány készletek felosztásánál a legjobb tételeket célszerű meghagyni ezekre a hónapokra, különös figyelemmel az erjesztett takarmányok illózsírsav tartalmára, a betakarításkori fenológiai stádiumra. Ez utóbbival az adagok koncentráltságát is sikeresen lehet kezelni, valamint jó emészthetőséget biztosítani. A nyári időszakban az ivóvíz igény 20-50%-kal növekedhet, ezért célszerű plusz itatókat beállítani, elsősorban nagy vízterű, nagy kapacitású típusokat. Az itatók egy részét az utóvárakozóban, illetve a felhajtó út mentén elhelyezve csökkenthetjük az istállón belüli zsúfoltságot a fejést követő időszakban.
A nyári hőstresszes időszak megköveteli bizonyos paraméterek módosítását a takarmány adagban is. Azonban meg kell jegyezni, hogy ezen változtatások abban az esetben tudnak működni, amennyiben sikerül az étvágyat és a szárazanyag felvételt stabilizálni. A korábban kalkulált szárazanyag mennyiségeket csökkenteni, az adag táplálóanyagait koncentrálni szükséges. Ez a valóságban az abrak: tömegtakarmány arány szűkítését, illetve bizonyos bendővédett komponensek emelését jelenti. Az emésztés hőtermelése miatt javasolt csökkenteni a rost szinteket, ADF (savdetergens rost) esetében 17-18%-ig, NDF (neutrális detergens rost) esetében 28%-ig, a tömegtakarmány NDF-je esetében 21-22%-ig a szárazanyagban. Hasznos lehet a jó minőségű tömegtakarmányok mellett olyan koncentrált rostforrások etetése, melyek emészthetősége és NDF tartalma kiemelkedő (répaszelet, szójahéj, gyapotmag). Nagy mennyiségű szemes abrak etetése nem javasolható, az állatok hajlamosak az acidózisra ebben az időszakban. Előnyösebb az energiaellátás támogatására a zsírkoncentráció emelése 5-7%-ig, illetve glükoneogenetikus anyagok etetése. A nyersfehérje szintet a laktáció elején célszerű 17% közelébe beállítani, a védett fehérje arányt pedig emelni a fehérje 40%-áig.
Kiemelten fontos a nagy mennyiségű vizelettel és az izzadás által távozó makroelemek pótlása és a bevitel megemelése: a kálium esetén 1,4-1,9%, a nátrium esetében 0,4-0,6%, a magnézium szintjét célszerű a káliummal együtt emelni 0,3-0,4% szintre. Ugyanakkor a klorid mennyisége csökkentendő.
A nyári hőstressz kiegészítők sorában meg kell említeni az élőélesztőt, nagyobb mennyiségű és lehetőleg kevert összetételű pufferek használatát és a by-pass niacin alkalmazásának előnyös hatását. Az élőélesztők hatásaival már jóval korábban számos tanulmány foglalkozott: stabilizálja a bendőműködést, biológiai pufferként működik, alkalmazásával javul a tömegtakarmányok emésztése. Előnyös a használata a termelt tej mennyisége és beltartalma szempontjából egyaránt.
A hőstressz ellen Bonafarm-Bábolna Takarmány Kft. számos takarmány kiegészítőt fejlesztett azzal a céllal, hogy a tehenészetekben segítsünk enyhíteni a nagy nyári melegek negatív hatásait. A Termo-Min elnevezésű ásványi anyag, vitamin- és élőélesztő kiegészítő speciálisan a szarvasmarha komfort zónáját jóval meghaladó hőmérsékleti körülményekre lett kifejlesztve. Emelt szinten tartalmaz pufferanyagokat és a vízháztartásban fontos szerepet betöltő makroelemeket (Na, K, Mg, Cl), amelyek megfelelő kation-anion egyensúlyt biztosítanak. Hőstressz idején a tehenek nyáltermelése csökken, illetve a koncentráltabb takarmány miatt az abrakhányad is emelkedhet. Ezért van jelentősége a pufferanyagoknak a szokásosnál nagyobb mértékű felhasználásának. A kiegészítő élőélesztőt is tartalmaz, amely szintén segít a bendő pH stabilizálásában, javítja a rostemésztést és a fehérjehasznosulást, és megerősíti a bendőflórát. Védett niacin tartalma élénkíti a perifériás vérkeringést és fokozza az izzadást (hőleadás javítása). Hőstressz esetén a szervezet ún. hősokk fehérjéket termel, melyek védik a sejteket és főként annak fehérjéit a hőstressztől. A bendővédett niacin hatására növekszik a hősokk fehérje termelés, amely sejtszinten is védelmet nyújthat a teheneknek a hőség ellen.
A növényvilág hatóanyagait és az élőélesztő kedvező hatásait ötvözi cégünk Termo-Fit kiegészítője. Növényi kivonat tartalmában a hatóanyagok egymásra szinergista hatást fejtenek ki. Bendőműködést elősegítő anyagai serkentik a nyálképződést. A fehérjék emésztését a tannin és szaponin tartalma lassítja, ezzel növelve a bypass fehérje mennyiségét. Ennek jelentősége a takarmányozási költségek csökkentése mellett a nyári melegek idején kedvező, mivel a bendőbeli fehérjeemésztés jelentős hőtermeléssel jár. Vagyis a bypass fehérjehányad növelésével csökkenthető az állatok hőterhelése. A kiegészítő további szelektált növényi hatóanyagai révén hűtési hatást fejt ki az ízlelőbimbók speciális stimulálása révén (hidegérzet keltése) és csökkenti a magas környezeti hőmérséklet iránti érzékenységet. A készítmény természetes növényi antioxidánsokat is tartalmaz, amely véd a magasabb testhőmérséklet miatt fellépő oxidációs terheléstől. A növényi hatóanyagoknak további kedvező hatása, hogy aroma- és ízanyagként fokozzák az állatok szárazanyag felvételét, amely szintén kritikus a hőség elleni küzdelemben.
A tavalyi évtől az aromákkal több szempontból is behatóan foglalkozunk a szarvasmarha takarmányozásban: ez egyaránt érvényes a húsmarha hízlalási eredmények javítására, illetve a borjak, vagy tejelő tehenek szárazanyag felvételének emelésére. A különböző lehetőségek közül nagyon kedvező tapasztalatokat szereztünk a vanília, görögszéna, különböző gyümölcsök – elsősorban a citrusfélék – kombinálásával kapcsolatban. A tavalyi évben kezdtünk foglalkozni egy aroma kombinációt és édesítőt tartalmazó kiegészítő nagyüzemi tesztelésével, melyet az Agroprodukt Zrt.-vel közösen végzünk. Az idei évben 300 db kísérleti és 300 db kontrol állat bevonásával vizsgáljuk márciustól kezdődően előre láthatóan július végéig az érintett csoportok takarmány felvételét és tejtermelését.
A fentiekben tárgyalt számos negatív, káros hatása miatt a nyári hőstressz napjaink egyik legjelentősebb gazdasági károkat okozó tényezőjévé vált a tejtermelő telepeken. Az általa okozott károk még tovább fokozódnak a technológiai hiányosságok, a korszerűtlen, elavult, alacsony istálló épületek, a mélyalmos technológia miatt. Kiemelt fontosságú minden olyan intézkedés és technológiai módosítás, amely mérsékelni tudja kártételét!
Éliás Dávid
vezető szarvasmarha szaktanácsadó
Bonafarm-Bábolna Takarmány Kft.
