Sok juhász gondolataiban aggodalmat keltett, mikor hírül adták, hogy a szomszédos országokban július közepén kiskérődzők pestises megbetegedését állapították meg.
A betegséggel kapcsolatban a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) Állategészségügyi Diagnosztikai Laboratórium Igazgatóságának szakmai vezetőjét, Dr. Abonyi Tamást kerestük fel, hogy ossza meg velünk véleményét, Magyarország jelenlegi mentességének megőrzése érdekében miként előzhető meg a vírus behurcolása, mik azok a legfontosabb üzenetek, amiket az állattartók felé fontos továbbítani.
A háziállatok fertőző betegségei című, a hazai állatorvos képzésben egyetemi tankönyvként szolgáló szakkönyv, a European Food Safety Authority (EFSA) leírását idézve, a betegséget az alábbiak szerint összegzi: „A kecske és a juh heveny, lázas általános tünetekkel, a szájban és más nyálkahártyákon erosiok kialakulásával, tüdőgyulladással, majd véres hasmenéssel és tömeges elhullással járó betegsége (peste de petits ruminants, PPR)”, mely leírás igen tömören, de a betegség valamennyi lényeges tünetét, jellemzőjét összefoglalja. Kórokozója egy, a Paramyxoviridae családba tartozó önálló morbillivírus, a keleti marhavész vírusának közeli rokona.
A betegséget először a XX. század első felében Elefántcsontparton írták le, majd nem sokkal később sikerült a kórokozót is izolálni, ami azóta Afrikában, a Közel- és Közép-Kelet nagy részén, valamint Közép- és Délkelet-Ázsiában is elterjedt, Törökországban pedig endémiásan van jelen. Az idén nyáron Görögországban és Romániában több kitörés kapcsán is megállapították a betegséget, közelsége miatt a romániai Temes megyei eset különösen említést érdemel.
A kiskérődzők pestise a kiskérődzők egyik legfertőzőbb betegsége, mely az állományban gyorsan terjed, és az állatok fogékonyságától függően igen magas morbiditási és mortalitási arány figyelhető meg. A betegség iránt leginkább a juhok és a kecskék fogékonyak, szarvasmarhában tünetek nem jelentkeznek.
Forrás: www.pixabay.com
A fertőzés a fertőzött állat váladékai által közvetlen érintkezés útján, vagy a beteg állat légúti váladékaiból a levegőbe jutó vírusok által a légutakon és szájon át történik. A fertőzést követően a vírus a véráramba tör, viraemia alakul ki, és a véráram révén a szervezetben szóródva, a nyirokszövetekben, a légúti és az emésztőcsatorna nyálkahártyáinak hámsejtjeiben szaporodik. A betegség heveny szakaszában az állatok minden váladékukkal nagy mennyiségben ürítik a vírust. Ahogy a cikk elején idézett EFSA leírás is utal rá, a beteg állatok hirtelen lázassá, bágyadttá válnak, étvágyuk csökken, kezdetben savós, majd később gennyessé váló orrfolyás és könnyezés jelentkezik, és a kipirult nyálkahártyán kimaródások jelennek meg, melyek következtében az állatok nyálzanak. A bélnyálkahártya károsodásával összefüggésben hasmenés jelentkezik, mely a nyálkahártyasérülés mértékétől függően lehet véres. A légúti nyálkahártyák gyulladása miatt köhögés, nehéz légzés tapasztalható, majd 5-10 napon belül az állatok elhullását okozza.
Fiatal állatokban általában nagyobb mértékű elhullás figyelhető meg, idősebb állatokban a mortalitás mértéke általában alacsonyabb. A betegség perakut, heveny, félheveny formában is jelentkezhet, de tünetek nélkül, szubklinikai lefolyás is lehetséges. (Tájékoztató a kiskérődzők pestiséről).
A betegségből kigyógyult, átvészelt állatok az életük végéig tartó immunitást szereznek.
Miután több Partnerünk is kérdezte, így szeretnénk kiemelni, hogy jelenlegi ismeretek szerint a betegség ízeltlábú vektor útján nem terjed.
Járványügyi vonatkozások, kötelezettségek
A betegség nagy gazdasági kárral járó, bejelentési kötelezettség alá tartozó állatbetegség. Amennyiben állattartóként az állományában hirtelen fellépő, lázas általános tünetek mellett jelentkező könnyezést, orrfolyást tapasztal, haladéktalanul értesítse a telepet ellátó állatorvost vagy a területileg illetékes hatósági állatorvost!
A betegség elleni védekezés legfontosabb eszköze a behurcolás megakadályozása. Terjedésének megelőzéséhez a fertőzött állatok mozgásának korlátozása elengedhetetlenül fontos, így a magyar állategészségügyi hatóság jelenleg nem engedélyezi Romániából kiskérődző (juh, kecske) szállítmányok Magyarországra történő behozatalát.
Itt szükséges felhívni a figyelmet, hogy a járványügyi szabályok betartása mindannyiunk közös érdeke!
Forrás: www.pixabay.com
Országos szinten a járványügyi védekezés nem értelmezhető az állományok pontos ismerete, nyilvántartása nélkül. Ennek érdekében az állattartóknak be kell jelenteniük és az Országos Adatbázisban nyilván kell tartani azokat a tenyészeteket, amelyekben juhot vagy kecskét tartanak, a létesítményt regisztrálni kell a Tenyészet Információs Rendszerben. Minden állatot a juh- és kecskefélék egyedeinek Egységes Nyilvántartási és Azonosítási Rendszeréről szóló rendeletben meghatározott módon és időben meg kell jelölni, továbbá az állatokat úgy kell nyilvántartani és szállításkor kísérő dokumentummal ellátni, hogy azonosítható legyen a születéskori tenyészetük és az azt követő valamennyi tenyészet, ahol az állat tartózkodott. A jelölésnek és az évenkénti egyszeri leltárnak az elvégzése vagy elvégeztetése, az ezzel járó költségek viselése az állattartót terheli. A juh- és kecskefélék egyedeit, mielőtt elhagyják a születéskori tenyészetet, de legkésőbb kilenc hónapos korukig juh-, illetve kecske ENAR-számmal kell megjelölni. Az állattartó naprakész állománynyilvántartást köteles vezetni (mely tartalmazza az elhullások dokumentálását is), valamint az egyedek származását igazoló, az állatmozgásokat kísérő dokumentációt. Szorosan ide – állatjelölés, azonosítás – tartozik az állatállomány állategészségügyi státuszát tanúsító dokumentáció (mentességi igazolások, vérvételi eredmények), melyeket a telepen kell tartani. Az állatjelölés vagy az állománynyilvántartás hiányosságai – miután az azonosíthatóság a státuszigazolások, élőállatszállítások, kereskedelem, állatmozgások nyomon követésének elengedhetetlen feltétele – egy járványos megbetegedés elleni küzdelem esetén igen komoly hátráltatói lehetnek az eredményes védekezésnek.
Az állattartó állatai rendszeres ellátásáról és felügyeletéről, állategészségügyi ellátásáról köteles gondoskodni, szolgáltató állatorvossal írásbeli szerződést kötni. A telepnek rendelkeznie kell a járási főállatorvos által határozatban elfogadott, az adott telepre aktualizált járványvédelmi intézkedési tervvel (Járványvédelmi intézkedési terv), melynek egy, a járási hivatal által jóváhagyott példányának a telepen elérhetőnek kell lennie (jóváhagyott járványvédelmi intézkedési terv hiányában az állattartó állami kártalanításra nem jogosult).
Az állatok ellátásához közvetlenül kapcsolódó további nyilvántartásokat, illetve adatokat a telepeken elérhető módon kell az állattartónak biztosítani, így a gyógyszerfelhasználás (itt szeretnénk felhívni a figyelmet az antibiotikum hatóanyagokra és azok csökkentésére vonatkozó telepi tervre) és a gyógykezelések adatait, a takarmányozásra vonatkozó adatokat, a telepi vízvizsgálati eredményeket stb. Ezek az információk természetesen a különböző, telepi management feladatokat segítő szoftverek útján is biztosíthatók.
Forrás: saját fotó
A telepi járványvédelem tárgyi feltételei közül alapvető fontosságú a telep zártsága, a kerítés állapota, a személy- és járműforgalom korlátozása és dokumentálása. A járműforgalom lehetőség szerint telepen kívül tartása – elkerülhetetlen behajtás esetén a járműfertőtlenítés eszközei –, a beléptetés személyi higiéniai követelményeinek betartása és az ehhez szükséges fertőtlenítőszer-készlet biztosítása elengedhetetlen. A külső személy- és járműforgalommal kapcsolatos telepi egységek (öltözők, állatrakodó, tejház, tejátadó, hullatároló) kerítésvonalban történő kialakítása jelentős mértékben csökkenti a kórokozók behurcolásának lehetőségét. A jelen cikkünk középpontjában lévő megbetegedés kórokozója a legtöbb fertőtlenítőszerre érzékeny, a külvilágban hosszabb ideig nem életképes. Kórokozóterjesztő szerepük miatt a rágcsálók és ízeltlábú vektorok elleni folyamatos védekezés is szerves részét képezi az általános telepi higiéniának, járványvédelemnek. Elkülönített férőhelyek kialakítása szükséges beteg, kezelés alatt álló, illetve az újonnan beérkező, karanténozott állatoknak. A telep belső járványvédelmét – mint az állatmozgatások szervezése, eszközhasználat stb. – a telepi technológiához, hasznosítási irányhoz szabottan kell kialakítani.
A legelő állapota, vízállásos területektől való mentesítése és a legeltetett állomány preventív célú külső és belső paraziták elleni kezelése szorosan összefügg, és az állatok parazitáktól való védelmét, ezáltal kondíciójuk megőrzését (és részben a jogszabályi előírásoknak való megfelelést is) szolgálja.
Amennyiben a hatóság a betegség gyanúját megállapítja, és a betegség terjedésének megelőzése, a kártételek csökkentése érdekében járványügyi intézkedést tesz, a jogszabály által meghatározott feltételek mellett az állattartó állami kártalanításra lehet jogosult.
Kártalanításra jogosult a bejelentési kötelezettség alá tartozó állatbetegség esetén az előírt bejelentés teljesítésének időpontját követően vagy járványügyi intézkedés következtében elhullott, illetve a járványügyi intézkedésként leölt, bejelentett állat tulajdonosa. A kártalanítás alapösszege a becslési eljárás során megállapított összeg 60%-a. A kártalanítás mértéke további feltételek teljesülése esetén (74/2013. (VIII.30.) FVM r. 1. sz. melléklete) növelhető, így pl. a kártalanítás mértéke +25%-kal növelhető, amennyiben „a kártalanításra jogosult az érintett telep vonatkozásában részt vesz független, a Nébih által megfelelőnek minősített, és az elismert vagy kijelölt szakmai szervezet által elfogadott járványvédelmi telepauditáló rendszerben”.
Fontos azonban kiemelni, hogy NEM jár kártalanítás pl. az országba tilalom ellenére vagy szabálytalanul behozott állatokért, vagy ha az állattartó az állat betegségre gyanús állapotát nem jelentette be.
Összefoglalásul, a kórokozó behurcolásának megakadályozása, az alapvető járványügyi intézkedések betartása, valamint a jelölési, állománynyilvántartási kötelezettségek teljesítése elengedhetetlen e kifejezetten ragályos megbetegedéssel szembeni összehangolt védekezés során.
Dr. Abonyi Tamással történt beszélgetésünk hangulata az általa tartott egyetemi előadások emlékét idézte, és ezúton is köszönjük, hogy rendelkezésünkre állt, és a cikk összeállításához iránymutatást adott.
Forrás:
Varga János, Rusvai Miklós, Fodor László: A háziállatok fertőző betegségei, Magyar Állatorvosi Kamara, Budapest, 2018. p. 533-534.
EFSA AHAW Panel (EFSA Panel on Animal Health and Welfare), 2015. Scientific Opinion on peste des petits ruminants EFSA Journal 2015; 13 (1):3985, 94 pp. doi: PESTE DES PETITS RUMINANTS
Állattartó telepek főbb állategészségügyi követelményei
Vonatkozó jogszabályok:
113/2008. (VIII.30.) FVM rendelet az állatbetegségek bejelentésének rendjéről
Dr. Abonyi Tamás
szakmai vezető
Nébih
Dr. Plachy Melinda
takarmányüzemi állatorvos
Molnár Szilvia
szaktanácsadó
Bonafarm-Bábolna Takarmány Kft.
