Hazánk víziszárnyas-ágazata nemzetgazdasági szempontból fontos terület, mely exportorientált és speciális magyar termékekkel rendelkezik. Az ágazatot az utóbbi években viszont több negatív hatás is érte. A madárinfluenza, a túltermelés, az energiaköltségek és a takarmány drágulása a termelés hatékonyságának további javítására kényszerítik az ágazat résztvevőit. A takarmányköltség költségszerkezeten belüli magas részarányából következik, hogy a pecsenyekacsa előállítás során a gazdaságos termelés fenntartása és javítása csak hatékony takarmányozással érhető el. Ennek érdekében az egy kilogramm élősúly előállításához szükséges takarmány mennyiséget (FCR) kell csökkenteni.
Az ágazat versenyképességének hosszútávú fenntartásához a biológiai hatékonyság javításán túl olyan új takarmányozási technológiák kialakítására van szükség, mely a gazdasági hatékonyságot is biztosítja. A takarmányozási technológiák kidolgozásához többek között a táplálóanyag-szükségletek pontosításának van nagy jelentősége.
A pecsenyekacsa hizlalási kísérleteink alapgondolata, hogy a rendelkezésre álló takarmányozási rendszerek nem teszik lehetővé genetikai potenciáljuk teljes kihasználását, valamint nincs olyan elérhető takarmányozási adatbázis, amely egyértelműen a kacsafajokra került volna kidolgozásra. Továbbá a takarmánykomponensek pecsenyekacsára meghatározott táplálóanyag tartalmára sem állnak rendelkezésre adatok. Fontosnak tartjuk a tápanyagtartalom, mint például a nyersfehérje-, energia- vagy az ásványi anyag szintek optimalizálását a Cherry Valley és Orvia genetikák szükségletéhez. Ezekből kiindulva úgy gondoljuk, hogy a fajspecifikus kísérleti adatok hozzájárulnának a kacsaállományok pontosabb táplálóanyag-ellátásához. Kísérleteinket egymásra épülve terveztük, az eredmények kiértékelését követően léptünk tovább a következő vizsgálati témára.
Kísérleteinket egy 3000 férőhelyes istállóban végezzük, ahol a környezeti feltételeket a technológiai ajánlásnak megfelelő szinten tudjuk tartani és egy időben 10 kezelést 6 ismétlésben tudunk beállítani. Kísérleteink tervezése során első körben megnéztük a Cherry Valley és az Orvia tenyésztőszervezetek takarmányozási javaslatait. Összehasonlítottuk az Orvia tenyésztőszervezet által javasolt kétfázisú és a Cherry Valley háromfázisú takarmányozását a pecsenyekacsa hizlalási paramétereire nézve. A továbbiakban a tápanyagtartalomra tértünk át, ahol megnéztük, hogy a tenyésztőszervezetek által megadott értékek mennyire indokoltak az adott genetikák esetében.
Első lépésben megvizsgáltuk a pecsenyekacsa takarmányok optimális energia-, nyersfehérje és emészthető lizin szintjeit. A korábbi tapasztalataink és az elvégzett kísérletek alapján az energiaszintek felülvizsgálatra szorulnak. A kísérleteink továbbá azt is bizonyították, hogy az etetett takarmányok nyersfehérje szintjei is csökkenthetők a szintetikus aminosavak optimális mennyiségének és arányának beállításával. Ez a lépés azért is fontos, mert a víziszárnyas fajok nyersfehérje szükségletének pontosításával csökkenthető lenne a nitrogénürítés mértéke, amelynek környezetvédelmi szempontból óriási a jelentősége.
A következőkben a tenyésztőszervezeti ajánlásokban szereplő kalcium- és felvehető foszfor szinteket vizsgáltuk. Megnéztük, hogy ezen ásványi anyagok szuperdózis fitáz enzim kiegészítés melletti csökkentése okoz-e negatív hatást a kacsák teljesítményére és a csontok szilárdságára. A kisebb mennyiségben bekevert kalcium és foszfor egyrészt jelentősen csökkenti a takarmány-alapanyag költségét, másrészt a hatékonyabb foszforhasznosítással csökkenthető a foszforürítés mértéke, melynek környezetvédelmi szempontból van jelentősége. Kísérleteink eredményeként azt tapasztaltuk, hogy a tenyésztőszervezetek által javasolt kalcium- és foszforszintek nem indokoltak, szuperdózis fitáz használata mellett mennyiségük mérsékelhető. Kísérleteinkben az alacsonyabb kalcium- és felvehető foszfor arány nem rontotta az állatok termelési eredményeit és a csontok szilárdságában sem okozott negatív hatást.
Kísérletsorozatunk következő fázisában – a tápanyagtartalom optimalizálását követően – rátértünk a pecsenyekacsa takarmányozásában használt különböző alapanyagok vizsgálatára. A takarmány-alapanyagok árának drasztikus emelkedése indokolttá tette a takarmányozási célra felhasználható ipari melléktermékek nagyobb arányú bekeverhetőségének vizsgálatát. A költséghatékony takarmányozás egyik eszköze a melléktermékek takarmányozási szempontból optimális arányban történő használata. Vizsgáltuk az extrahált napraforgódara, az extrahált repcedara és a DDGS különböző arányainak hatását a pecsenyekacsa teljesítményére és vágási kihozatalára. A vizsgálataink alapján elmondható, hogy az extrahált szója mennyisége jelentősen csökkenthető a melléktermékek optimális mennyiségben és arányban történő alkalmazásával.
A korábbiakban bemutatott – a teljesítményre és a vágási kihozatalra vonatkozó – kísérleti eredményeinket a Cherry Valley tenyésztőszervezet által javasolt adatokkal összehasonlítva elmondhatjuk, hogy az említett tápanyagtartalmi összetevők csökkentésével, optimalizálásával egyéb kiegészítők használatával teljesíthetőek a tenyésztőszervezet által megadott hizlalási és vágási paraméterek. Ezért kísérleti eredményeinkből kiindulva a tenyésztőszervezetek által javasolt tápanyagtartalmi értékek, mennyiségek felülvizsgálatát javasoljuk, mely lépéseket költséghatékonysági és környezetvédelmi szempontból is érdemesnek tartjuk megtenni.
A genetikákban rejlő lehetőségek kiaknázásához további vizsgálatokat tartunk szükségesnek. Fejlesztőmunkánk elsődleges célja egy korszerű, a mai pecsenyekacsa-genetikák szükségleti igényeit kielégítő, a termelési képességüket maximálisan kiaknázó pecsenyekacsa-takarmánysor kidolgozása, mely a biológiai hatékonyságon túl versenyképes és környezetkímélő termelést tesz lehetővé.
Kocsis Máté
vezető baromfi-szaktanácsadó
Dr. Juhász Anita
termékmenedzser
Bonafarm-Bábolna Takarmány Kft.
