Az intenzíven termelő tehenek takarmányozásában kiemelt szerepet játszanak az esszenciális, többszörösen telítetlen hosszú szénláncú (omega-3 és omega-6) zsírsavak és a bendővédett (by-pass) fehérjeforrások. Ezek az alapanyagok a megfelelő termelési szint eléréséhez nélkülözhetetlenek, valamint az optimális egészségi állapot fenntartásában, a hosszú hasznos élettartam növelésében is nagy jelentőséggel bírnak. Az említett kihívásokra megfelelő megoldást nyújthat a Linolex. Ez a lenmagalapú termék jelentős bendővédett fehérjehányadával (UDP = undegradable dietary protein; min. 60%) hozzájárulhat az intenzíven termelő tejelő állományok növekvő fehérje- és aminosav szükségletének kielégítéséhez, valamint jelentős α-linolénsav tartalmának köszönhetően jótékony hatással van a tejelő tehenek szaporodásbiológiai teljesítményére is.
A modern tejelő takarmányozás egyik legnagyobb kihívása a nagy termelésű tehenek szaporodásbiológiai mutatóinak javítása. Az említett problémának a mérséklésében potenciális alapanyag a lenmag, amelynek az olajtartalma jelentős mennyiségben (55%-ban) tartalmaz többszörösen telítetlen, esszenciális omega-3 zsírsavakat. Fontos szót ejteni arról, hogy az állati szervezet nem képes az omega-3 zsírsavak szintézisére, így a tejelő szarvasmarhák számára is nélkülözhetetlen a megfelelő zsírsav-kiegészítés. Az omega-3 zsírsavak közül ki kell emelnünk az alfa-linolénsavat (ALA; C18:3, n-3), amely prekurzora a szervezetben képződő eikozapentaénsavnak (C20:5-EPA) és a dokozahexaénsavnak (C22:6-DHA). Az EPA és a DHA kulcsszerepet játszanak a szaporodásbiológiai folyamatokban (Moallem, 2018). Mindemellett azt is meg kell említenünk, hogy a takarmányadagok megfelelő zsírsavakkal történő kiegészítése a laktáció kezdetén kialakuló negatív energiamérleget is mérsékeli, amely hosszútávon ugyancsak a reprodukciós teljesítmény javulását segíti elő.
Az intenzíven termelő tehenek fehérjeszükséglete jelentősen megnövekedett a genetikai előrehaladás révén. Ezt az igényt a bendőben képződő mikrobiális fehérje önmagában nem képes maradéktalanul kielégíteni. Mivel a mikrobafehérje a fehérjeszükséglet 50-60%-át képes fedezni, ezért a hiányzó részt védett, takarmányeredetű fehérjékkel kell pótolni.
Kiemelendő, hogy a lenmagalapú termékek UDP-hányada megfelelő kémiai, fizikai vagy kombinált kezeléssel növelhető (Ganai és mtsai., 2019), így azok az intenzíven termelő tejelő tehenek megfelelő fehérjeellátásának biztosításában is fontos szerepet játszanak. A drága kémiai és kombinált megoldások helyett a költséghatékonyabb fizikai módszerek közül a Linolex gyártása során a termomechanikai kezelést alkalmaztuk. A kíméletes és folyamatos fejlesztés alatt álló eljárásnak köszönhetően a Linolex olyan védett fehérje- és zsírforrás, amely jelen vizsgálati eredményeink szerint 60%-nál magasabb UDP-hányadával (nyersfehérjére vonatkoztatva) hozzájárul a tejelő tehenek optimális fehérjeellátásához is.
A Linolex táplálóanyag tartalmának bendőbeli lebonthatóságát a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetemmel együttműködésben vizsgáltuk. A termomechanikai úton előállított by-pass készítmény nyersfehérje tartalmának bendőbeli stabilitását két bendőkanüllel rendelkező holstein-fríz tehénnel teszteltük. A vizsgálataink arra irányultak, hogy a by-pass hatás kialakítása céljából alkalmazott technológia milyen hatással van a Linolex nyersfehérje tartalmának bendőbeli lebonthatóságára, valamint UDP hányadára. A vizsgálatok során in sacco technikát (Mehrez és Ørskov, 1977; Ørskov és McDonald, 1979) alkalmaztunk. A kontroll mintának a hőkezelés előtti dercés keverék szolgált, amely a gyártástechnológiai útvonalon a hengerszékes és a tárcsás darálón egyaránt áthaladt. A kísérleti minta esetében ugyanezen keverék termomechanikai kezelést követő változatát vizsgáltuk.
Mindkét minta (kontroll és Linolex) esetében két inkubációs időpont (0 és 16 óra) került meghatározásra. A méréseket valamennyi inkubációs időben állatonként öt ismétlésben végeztük. A „0” órás minták nem kerültek be a bendőbe, de ugyanabban a kezelésben részesültek (mosás, szárítás, kémiai analízis), mint a bendőből az inkubációt követően kivett minták.
A kémiai analízis során a takarmányminták táplálóanyag tartalma a Bonfarm-Bábolna Takarmány Kft. akkreditált laboratóriumában mért eredményeit, a Linolex termékspecifikációján szereplő értékeket (1. táblázat) megerősítette.
Az 1. ábrán feltüntetett görbék alakulása azt mutatja, hogy a takarmány bendőben való tartózkodásának 16 órájában a Linolex fehérjéjének lebomlása abszolút értékben 14,20%-kal kisebb, mint a kontroll esetében. A termomechanikai kezelés hatása egyrészt a termék fehérjeszerkezetének módosításában, másrészt a Maillard-reakció révén valósul meg. Ennek következtében a Linolex RDP-hányada (Rumen Degradable Protein = bendőben lebomlott nyersfehérje %) alacsonyabb lett. A Maillard-reakció hatására a redukáló szénhidrátok szabad aminocsoportokkal reagálva – megfelelő körülmények között – bonyolult reakciókból álló többirányú átalakuláson mennek keresztül. Ennek eredményeként eltérő aromakomponensek és barna színű pigmentek (melanoidinek) keletkeznek (Csapó és Csapóné, 2003).
A gyakorlati takarmányozási körülmények között, a nagy tejtermelésű tehenek esetében, intenzív tartás mellett, a hazai fehérjeértékelési rendszernek megfelelően a 8% kiáramlási sebességnél kiszámított értéket lehet figyelembe venni. Vagyis azt feltételezzük, hogy a bendőtartalomnak óránként 8%-a hagyja el a bendőt. A 2% kiáramlási sebesség a létfenntartó szintnek, az 5% pedig a mérsékelt takarmányozási szintnek felel meg. A 2. ábra eredményei alapján a Linolex nyersfehérje tartalmának gyorsan és lassan lebomló fehérjehányada is csökkent.
A hatás jelentős, hiszen a kezelés eredményeként a Linolex fehérjéjének mindössze 36,07%-a bomlik le a bendőben, míg a kezeletlen minta esetében a lebomlás mértéke 50,14% (2. táblázat). Ha az eredményeket abszolút értékben fejezzük ki, akkor elmondható, hogy 1 kg kontroll minta etetésekor annak fehérjetartalmából 117,67 g halad át a bendőn mikrobiális lebomlás nélkül, míg a Linolex esetében az 1 kg termékből a bendőn áthaladó fehérje mennyisége 150,87 g, tehát 28,11%-kal magasabb. Ez azt jelenti, hogy a Linolex UDP-hányada közel 64%, míg a kontrollé körülbelül 10%-kal kevesebb.
Az eredményeket összefoglalva a legfontosabb megállapítások a következők: a Linolex gyorsan és lassan lebomló nyersfehérje hányada is csökkent a bendőben a kontroll minta értékeihez képest, továbbá 16 óra elteltével a Linolex by-pass (UDP) fehérje részaránya megközelítette a 64%-ot. Ez az érték 14%-kal nagyobb, mint a kontroll takarmányé (~50%). Ezekből az eredményekből megállapítható, hogy a Linolexszel növelhető a tejelő tehenek napi adagjában az emészthető védettfehérje-hányad, ami biztonságos a vérkarbamidszint alakulásának szempontjából is.
Összefoglalásként elmondható, hogy a Bonafarm-Bábolna Takarmány Kft. saját gyártású Linolex lenmagalapú készítményének felhasználása a tejelő tehenek takarmányozásában kifejezetten javasolt és ajánlott a kedvező omega-3 zsírsavösszetétele, valamint a magas UDP-hányada miatt.
Felhasznált irodalom:
- Csapó, J. – Csapóné Kiss, Zs. (2003): Élelmiszer-kémia. Mezőgazda Kiadó. Budapest. ISBN: 9789632866420.
- Ganai, A.M., Haq, Z., Beigh, Y.A., Sheikh, G.G. (2019): Bypass nutrient technology with recent advances for enhancing animal production: A review. Journal of Pharmacognosy and Phytochemistry. SP5: 269-275
- Mehrez, A.Z., Ørskov, E.R. (1977): A study of the artificial fibre bag technique for determining the digestibility of feeds in the rumen. Journal of Agriculture Science. 88, 645-650.
- Ørskov, E.R., McDonald, I. (1979): The estimation of protein degradability in the rumen from incubation measurements weighed according to rate of passage. Journal of Agriculture Science. 92:499–503.
- Moallem (2018): Invited review: Roles of dietary n-3 fatty acids in performance, milk fat composition, and reproductive and immune systems in dairy cattle. Journal of Dairy Science. 101(10), 8641-8661. https://doi.org/10.3168/jds.2018-14772.
Borbély Fédra
junior termékmenedzser
Hatvan Zoltán
Iránytű program gyakornok
Bonafarm-Bábolna Takarmány Kft.
