Madárinfluenza a pandémiák tükrében I. – Humán vonatkozások

Madárinfluenza a pandémiák tükrében I. – Humán vonatkozások

A pandémia egy járványtani kifejezés, a fertőző betegségek térbeli elterjedésének jellemzésére. Pandémiáról akkor beszélünk, ha egy járványos megbetegedés egy egész földrészen, vagy akár több földrészen elterjedve világjárványt okoz. Amennyiben a járvány a fogékony populációk között nagyobb földrajzi területen – de nem földrészre, földrészekre kiterjedően – jelentkezik, akkor epidémiáról, ha csak kisebb, körülhatárolt területen, akkor endémiáról beszélünk. Egy betegség sporadikus akkor, ha a megbetegedés csak kis számban, elszórtan, egymástól izolált kitörések formájában jelentkezik.

Madárinfluenza

Forrás: https://openwho.org/courses/IPC-outbreak

Az emberiség történelmében számos nagy világjárvány ismert. A kolera, a bubópestis, a himlő, az influenza, valamint az utóbbi években tapasztalt koronavírus okozta megbetegedések az emberiség történetének legtöbb halálos áldozatot követelő fertőző megbetegedései közé tartoznak. Számos járványhoz vezető fertőző betegséget zoonotikus kórokozók okoznak, amelyek az állatokkal való fokozott érintkezés következtében az állattartás, a vadászat és a globális kereskedelmi tevékenységek révén terjedtek át az emberekre.

Madárinfluenza

A táblázat forrása: https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC7874133/

A faji barrier átlépésére, illetve ennek valószínűségére számos tényező hatással lehet, úgy mint a kórokozó természetes gazdafaja, az adott állattal való emberi interakció jellege és ezen interakciók gyakorisága, de a vérszívó ízeltlábúak terjedésével az éghajlatváltozás is fontos szerepet játszik a kórokozóknak az állatokról az emberre való átvitelében. Az intenzív, nagyüzemi állattartás, az állati termékek kereskedelme kedvez a zoonózisok terjedésének. Az intenzív baromfitartási technológiákban a vadmadaraktól madárinfluenzával megfertőződött baromfiállományokban a fertőzés gyorsan végigsöpör, és a fertőzött madarak ellátásban, leölésében részt vevő emberek fertőződésének kockázatát is növeli. Az éghajlatváltozás közvetlenül van hatással egy esetleges világjárvány kialakulására, mivel az emelkedő hőmérséklet, az egyre gyakoribb áradások lehetővé teszik a szúnyogok vagy más, vektorként szerepet játszó vérszívó rovarok új területeken történő elterjedését és a kórokozók terjesztését. Az olvadó jégtakarók alól az állati tetemekből is szabadulhatnak fel kórokozók, erre példa a szibériai Jamal-félszigeten 2016-ban kitört lépfenejárvány.

Szakértők szerint a koronavírus-járványt minden bizonnyal újabb és újabb világjárványok követik majd, a tudósok figyelmeztetnek a zoonózisok jelentette növekvő veszélyekre. Feltételezések szerint a következő pandémiát a legnagyobb valószínűséggel madárinfluenza vagy egy újonnan azonosított koronavírus okozhatja majd.
A madárinfluenza vírus jelentette kockázatot támasztják alá azok az újabb esetleírások, melyek szerint – pl. Kanadában, Spanyolországban, USA-ban – egyre több emlősfajban állapítottak meg A(H5N1) vírus valamely változata által okozta megbetegedést, mely a vírus adaptációs képessége miatt vészjósló.

Egy új világjárvány bekövetkezéséhez olyan vírusnak kell megjelennie, amellyel szemben az embereknek nincs vagy csekély az immunitása, amely képes az emberben szaporodni és könnyen terjedni a humán populációban.

Az influenzavírusok kitüntetett szerepe

Az influenzavírusok világszerte elterjedtek, számos állatfajt és az embert is megfertőzni képes vírusok, melyek A, B, C, valamint D típusba sorolhatók. Az A típusúak az embert és számos állatot képesek megfertőzni, közegészségügyi szempontból a legnagyobb jelentőséggel bíró influenzavírusok. Az influenza A vírus legtöbb altípusának elsődleges természetes rezervoárjai a víziszárnyasok. Az influenza B típusai szezonális járványok formájában humán megbetegedések okozói, míg a C típusúak az emberben és a sertésben okoznak általában enyhe megbetegedést. A D típusok a szarvasmarhát betegítik meg, humán vonatkozásuk nem ismert.

A vírus felületén található fehérjeképletek, a haemagglutininek (HA), illetve a neuraminidáz enzimek (NA), melyek felelősek a vírus fogékony gazdasejtekhez való kapcsolódásáért és a sejtbe való bejutásért (HA), valamint a sejtekről történő leválásért (NA). A felületi haemagglutinineknek szerepük van továbbá a vírussal szemben kialakult immunitásban, az ellenük termelődő ellenanyagok a vírust neutralizálják.

Az influenzavírusok genetikailag kifejezetten instabil RNS-vírusok, genomjuk szegmentált, a vírus genetikai állományában gyakoriak a mutációk, amelyek során az adott HA típuson belül újabb és újabb változatok jönnek létre. Akár egyetlen aminosav megváltozása a HA molekulában olyan változással járhat, melynek révén a vírus sejtekhez történő kötődési képessége megváltozik, és ezáltal a vírus egy másik faj sejtjeihez is képes lesz kötődni. Az új fajhoz történő adaptálódás – és valószínűleg újabb, genomot érő változások eredményeképpen – az új gazdafajban is kirobbanthat az adott variáns által okozott influenzajárványt. Amennyiben egy megfertőzött szervezetben kettő vagy több szubtípus is jelen van, a genom átrendeződésével, génszakaszok kicserélődésével új szubtípus jöhet létre, ami ugyancsak járványhoz vezethet az immunitással nem rendelkező fogékony populációkban.

Az influenzavírus A típusa felületi fehérjeképleteinek (HA/NA) kombinációja alapján szubtípusokba sorolt. Az A típuson belül a különböző vírustörzseket az eredeti gazdafaj szerint osztályozzuk, így pl. madárinfluenza A(H5N1), sertésinfluenza A(H1N1) stb. Ezek az influenza szubtípusok eltérnek a humán influenzától, tartós, közvetlenül emberről emberre terjedésük nem bizonyított.

A molekuláris szerkezet, valamint a vírus virulenciája alapján megkülönböztetünk magas- és alacsony patogenitású madárinfluenza-vírust. A magas virulenciájú, súlyos megbetegedést és nagymértékű elhullást okozó vírustörzseket ún. magas patogenitású madárinfluenza-vírusnak (highly pathogenic avian influenza = HPAI), az enyhe vagy aszimptomatikus megbetegedést előidéző vírusokat alacsony patogenitású madárinfluenza-vírusnak nevezzük (low pathogenic avian influenza = LPAI).

A fertőzött állatok a vírust minden váladékukkal ürítik. A baromfi fajok általában a szájon át fertőződnek a vadmadarak által ürített vírussal, de állományon belül már a légúti fertőződés is jelentős. Míg az influenzavírus a természetes rezervoárnak számító vadmadarakban enyhe tünetekben megnyilvánuló fertőzést okoz, az alacsony patogenitású madárinfluenza-vírusok – különösen a H5 és H7 altípusok – vad víziszárnyasról baromfira történő átvitele esetén potenciálisan magas patogenitású madárinfluenza kialakulását okozhatják. Eddig az alacsony patogenitású madárinfluenza-vírusok közül az A(H9N2), A(H7N2), A(H7N3), A(H7N7), A(H10N7), továbbá az A(H7N9) fertőzés, valamint a magas patogenitású madárinfluenza-vírusok közül az A(H5N1), A(H7N3) és az A(H7N7) jutottak át a faji korláton az emberbe.

A madárinfluenzán kívül közegészségügyi kockázata lehet továbbá a sertések influenzavírusainak is, mint az A(H1N1), A(H1N2) és A(H3N2) altípusoknak.

Madárinfluenza pandémia

Zoonotikus eredetű humán influenzamegbetegedések

Az emberi megbetegedés elsődlegesen a fertőzött állattal való direkt kontaktus útján vagy közvetetten, a szennyezett környezetből jöhet létre madár-, sertés- vagy egyéb zoonotikus influenzavírusok által.

Az állatoktól származó humán influenzamegbetegedések mind tünetekben, mind súlyosságban széles spektrumon mozoghatnak a lázzal és köhögéssel járó enyhe felső légúti megbetegedésektől a súlyos, gyorsan progrediáló, tüdőgyulladással, akut légzési elégtelenséggel járó vagy halált okozó kórformákig, de a tünetek között emésztőrendszeri tüneteket, agyvelőgyulladást is leírtak már szubtípustól függően. Az A(H5N1) és az A(H7N9) szubtípus által okozott humán fertőzések hátterében döntően fertőzött élő vagy elhullott baromfival történő direkt vagy indirekt kontaktus állt, éppen ezért az állati megbetegedések és járványlefolyások folyamatos kontrollja alapvető fontosságú a humán kockázat csökkentése érdekében.

Az elmúlt 100 évben számos influenzajárvány zajlott le, több közülük világszintű járványokat okozva. Az ilyen nagyobb influenzajárványok periodicitása vagy lefutása általában előre nem megjósolható. Minden jel szerint az újabb és újabb hemagglutinin típusok valamely állati eredetű influenza A vírus genetikai átrendeződése következtében alakulhatnak ki, ezáltal a vírus új gazdafajhoz képes adaptálódni, emellett sokszor a korábbi járványok gyökerei is felismerhetők:

A spanyolnátha, az 1918-as influenzajárvány volt a jelen történelem legsúlyosabb világjárványa, amit szintén madár eredetű A(H1N1) vírus okozott. Arra vonatkozóan, hogy honnan eredhetett a megbetegedés, a szakértők álláspontja nem egységes, azonban a járvány 1918-1919 között világszerte elterjedt, a Föld akkori népességének mintegy harmadát, kb. 500 millió embert megbetegítve, és különböző becslések szerint 20-50 millió halálos áldozatot követelt. Az egészséges emberek körében tapasztalt magas mortalitása, beleértve a 20-40 éves korosztályt is, egyedülálló jellemzője volt ennek a járványnak.

Az 1957 februárjában Kelet-Ázsiában megjelent A(H2N2) vírust az 1918-as spanyolnátha kórokozójára vezetik vissza, abból antigéncsuszamlás révén alakulhatott ki, madár- és humán influenza vírusokból. Elterjedve, az ún. „ázsiai influenza” néven ismerté vált világjárványt okozta. 1957 nyarára a vírus elérte az Egyesült Államokat is. Halálos áldozatainak számát 1-2 millióra becsülik, és a 20. század legenyhébb pandémiat okozó influenzajárványaként tartják számon.

Az 1968-as világjárványt az A(H3N2) vírus okozta, amely genetikai átrendeződés révén a korábbi A(H2N2) vírus génjeit és más, madár eredetű géneket is tartalmazott. Az új vírus átvette az 1957 óta a humán populációban cirkuláló vírus helyét – és feltehetően a korábban kialakult immunitásnak köszönhetően – viszonylag enyhébb járványt eredményezett.

1997-ben a baromfiban tapasztalt járványhoz kapcsolódóan magas patogenitású A(H5N1) vírussal való emberi fertőzésekről számoltak be Hongkongban. 2003 óta ez a vírus Ázsiából Európába és Afrikába is elterjedt, és egyes országokban endémiássá vált a baromfi-populációkban. A járványok több millió baromfi megbetegedését és több száz humán esetet okoztak. A legtöbb emberi megbetegedés szennyezett, fertőzött környezetben, direkt vagy indirekt kontaktus révén alakult ki, jellemzően december-március hónapokban, madárvonulási útvonalak mentén, házi madarakban kialakult szezonális kitörésekhez köthetően. A vírus a humán fertőzések több, mint 50%-ában halálos kimenetelű megbetegedést okozott.

2009-ben egy új A(H1N1) vírust mutattak ki emberi megbetegedés kórokozójaként, amelyet korábban nem azonosítottak humán fertőzés esetében. A vírus genomvizsgálata kimutatta, hogy sertéseredetű influenzavírusokból származik, és nincs rokonságban a humán szezonális H1N1 vírusokkal, amelyek 1977 óta általánosan elterjedtek a humán populációkban. Az újonnan azonosított vírus két sertésinfluenza-vonal közötti átrendeződéseként jöhetett létre, melynek vizsgálata során az 1918-as vírusból származó felszíni fehérjét azonosítottak. Az új influenzavírus gyorsan elterjedt az egész világon, a WHO (Egészségügyi Világszervezet) 2009 júniusában – a 21. században első ízben – világjárványt hirdetett, mely kapcsán 74 ország jelentett laboratóriumilag igazolt fertőzést. A tipikus szezonális influenzajárvánnyal ellentétben az új vírus nagy számban okozott megbetegedéseket a nyári hónapokban, majd a hűvösebb hónapokban terjedése még intenzívebbé vált. Bár a betegség viszonylag enyhe, a tényleges megbetegedések és halálozások számát valószínűleg alábecsülik, egyes irodalmi adatok szerint több, mint 250 ezer halálos áldozatot követelt. Jelenleg a pH1N1-ként jelölt vírus (a „p” megjelölés a pandémiara utal) csatlakozott az emberi populációban keringő tipikus szezonális influenzavírusokhoz, az influenza A(H3N2) altípusával és az influenza B vírussal.

2013-ban Kínában írtak le először az A(H7N9) vírusnak tulajdonított emberi fertőzést, előtte a vírus sem állatban, sem emberben nem volt ismert. Azóta a vírus a baromfiállományokban az egész országban elterjedt, és több, mint 1.500 humán megbetegedést és sok ember halálát eredményezte. A legtöbb humán esetet fertőzött élő madárral való érintkezésre vagy szennyezett környezetből történő fertőződésre (pl. élőállatvásár) vezetnek vissza. A vírus tartósan emberről emberre történő átvitelére ez esetben sincs bizonyíték.

Egyéb madárinfluenza-vírus szubtípusok esetében is jeleztek szórványos emberi fertőzéseket, mint pl. az A(H7N7) és A(H9N2) vírusok. Egyes országokban továbbá szórványos emberi megbetegedéseket igazoltak sertésinfluenza-vírusokkal történő fertőződés, különösen az A(H1) és az A(H3) altípusok által.

Megelőzés

Az influenzavírusok eradikálása – a vízimadarak jelentette állandó rezervoár miatt – képtelenség, így az emberi zoonotikus influenzavírusok okozta humán megbetegedésekkel tartósan kell számolni. A közegészségügyi kockázat minimalizálása érdekében a monitoring, surveillance programok fenntartása – mind az állatjárványok, mind a humán esetek kapcsán –, valamint a kockázatbecslésre épülő járványvédelmi tervek felállítása kiemelt fontosságú. A felkészülés és megelőzés alapvető eszközei a nemzeti monitoring programok, az állati járványkitörések és a humán esetek kivizsgálása, a madarakban endémiásan jelenlévő vírusok folyamatos genetikai vizsgálata. A WHO és kijelölt referencialaboratóriumok a madárfajokban keringő törzsek vírusantigenitásának vizsgálatával a vakcinajelöltek fejlesztését segítik.

A világjárványok kiszámíthatatlan, visszatérő események, amelyek világszerte egészségügyi, gazdasági és társadalmi következményekkel járhatnak. Influenzajárványok akkor törnek ki, amikor egy új influenzavírus jelenik meg, amely képes tartósan emberről emberre terjedni, és az emberi populációnak alig van, vagy nincs immunitása a vírus ellen. Globalizált életünkben egy járvány gyorsan terjedhet világszerte, kevés időt hagyva a megfelelő közegészségügyi válasz előkészítésére.

Egyes madárinfluenza-vírusok – mint az A(H5) és A(H7) – vadmadarakban megfigyelhető, sok területen egyre inkább endémiássá váló jelenléte és ennek következtében baromfiban kialakuló madárinfluenza-járványok (lsd. az elmúlt évek európai vagy akár magyarországi járványait) közegészségügyi aggodalomra adnak okot, mivel ezek a vírusok súlyos megbetegedéseket okoznak az emberben, és a vírusban létrejövő mutációk révén képessé válhatnak az emberek közötti terjedésre is. Bár feltételezik, hogy egyes esetekben ezeknek a vírusoknak az emberről emberre történő átvitele megtörtént – szoros vagy hosszan tartó kontaktus esetén –, a vírus tartós, emberek közötti közvetlen terjedése egyelőre nem bizonyított.

Nem tudhatjuk, hogy a jelenleg keringő madár-, sertés- vagy egyéb zoonotikus influenzavírusok, áttörve a faji barriert, okoznak-e humán járványt a jövőben, azonban az emberi fertőzéseket okozó zoonotikus influenzavírusok sokfélesége riasztó, ezért fokozott elővigyázatosságra van szükség mind az állat-, mind a közegészségügy részéről.

Felhasznált források:

Al Khatib, H.A., Al Thani, A.A., Gallouzi, I. et al. Epidemiological and genetic characterization of pH1N1 and H3N2 influenza viruses circulated in MENA region during 2009–2017. BMC Infect Dis 19, 314 (2019). https://doi.org/10.1186/s12879-019-3930-6

Kilbourne ED. Influenza pandemics of the 20th century. Emerg Infect Dis. 2006 Jan;12(1):9-14. doi: 10.3201/eid1201.051254. PMID: 16494710; PMCID: PMC3291411.

Memoli MJ. pH1N1 influenza A: timing is everything. Crit Care Med. 2010 Oct;38(10):2081-2. doi: 10.1097/CCM.0b013e3181ee4061. PMID: 20856004; PMCID: PMC3167086.

Michael Worobey, Jim Cox, Douglas Gill (2019) The origins of the great pandemic, Evolution, Medicine, and Public Health, Volume 2019, Issue 1, Pages 18–25, https://doi.org/10.1093/emph/eoz001

Piret J, Boivin G. Pandemics Throughout History. Front Microbiol. 2021 Jan 15;11:631736. doi: 10.3389/fmicb.2020.631736. Erratum in: Front Microbiol. 2022 Sep 27;13:988058. PMID: 33584597; PMCID: PMC7874133.

Varga János, Tuboly Sándor, Mészáros János (1999) A háziállatok fertőző betegségei (Állatorvosi járványtan II.), Mezőgazda Kiadó, Budapest

Yanxia Sun, Ting Zhang, Xiang Zhao, Jie Qian, Mingyue Jiang, Mengmeng Jia, Yunshao Xu, Weizhong Yang, Luzhao Feng, High activity levels of avian influenza upwards 2018–2022: A global epidemiological overview of fowl and human infections, (2023) One Health, Volume 16,2023,100511, ISSN 2352-7714, https://doi.org/10.1016/j.onehlt.2023.100511. (https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S2352771423000319)

Yong Poovorawan, Sunchai Pyungporn, Slinporn Prachayangprecha & Jarika Makkoch (2013) Global alert to avian influenza virus infection: From H5N1 to H7N9, Pathogens and Global Health, 107:5, 217-223, DOI: 10.1179/2047773213Y.0000000103

https://www.mphonline.org/worst-pandemics-in-history/

https://www.who.int/news-room/fact-sheets/detail/influenza-(avian-and-other-zoonotic)

https://www.oecd-forum.org/posts/entering-the-age-of-pandemics-we-need-to-invest-in-pandemic-preparedness-even-while-covid-19-continues

https://ec.europa.eu/research-and-innovation/en/horizon-magazine/qa-future-pandemics-are-inevitable-we-can-reduce-risk

https://www.who.int/emergencies/situations/influenza-a-(h1n1)-outbreak

https://www.who.int/emergencies/situations/avian-influenza-a-(h7n9)-virus-outbreak

dr. Plachy Melinda
takarmányüzemi állatorvos
Bonafarm-Bábolna Takarmány Kft.

 

 

Hasonló bejegyzések