- rész
Amikor meglátunk két gyönyörű gombszemet, egy dundi, kajla kölyökkutyát, egy meseszép kiállításon felvezetett show-kutyát vagy akár csak Rex felügyelőt a TV-ben, könnyen elcsábulhatunk, hogy igen, mi is ilyet szeretnénk. Azonban ez kevés ahhoz, hogy meg tudjuk választani a lehetőségeinkhez és életvitelünkhöz, személyiségünkhöz passzoló kutyát, akivel az élet csupa öröm lesz majd és akinek mi is meg tudjuk adni majd, amire szüksége van.
Leendő kutyánk kiválasztása nagyon komoly, felelősségteljes feladat, hiszen jó esetben több mint egy évtizedig lesz hű társunk az új jövevény. Szeretnénk egy kis segítséget nyújtani ebben a komoly döntésben a legismertebb fajták, típusok igényeinek és tulajdonságainak bemutatása révén.
A munkakutyák csoportjába rengeteg fajta tartozik és sokszínű a feladatok köre is, amelyekre ezeket a kutyákat szelektálták. Ezt mindenképpen figyelembe kell venni az adott fajta kiválasztásakor, hiszen az esetenként több száz évre visszatekintő tenyésztői munka olyan tulajdonságokkal ruházta fel az adott fajtákat, amelyek meghatározzák a fajta egyedeinek viselkedését.
A terelőkutyák eredetileg az állatok mozgatásában, csordák, nyájak, gulyák irányításában és egyben tartásában töltöttek be nélkülözhetetlen szerepet a gazdáik mellett. Ezeknek a kutyáknak könnyen kellett tanulniuk, intenzív kontaktust kellett tartani a gazdával, éles eszüket folyamatosan „munkában” kellett tartani, emiatt a mai napig igénylik a feladatokat, kihívásokat.
Kitűnően alkalmasak kutyás sportokra vagy segítő- illetve terápiás kutyának. Ilyen pl. a német juhászkutya, a belga juhászkutyák, a border collie, a beauceron, vagy a magyar fajták közül a puli, a mudi és a pumi.
A pásztorkutyák feladata ezzel szemben a jószág őrzése volt, sokszor önállóan kellett vigyázniuk a rájuk bízott állatokra vagy portára, amíg a gazda nem volt otthon. Napjainkban is legeltetnek úgy hegyvidékeken, hogy a nyájakat 10-20 kutyából álló pásztorkutya falka őrzi akár napokig a gazda távollétében. Ezek a kutyák rendszerint falkában dolgoznak, megosztják egymás közt a feladatokat, amely nagyfokú önállóságot és a hierarchia betartását követeli meg tőlük. Ezek a kutyák jellemzően robosztus és igazi „egygazdás” fajták, mint pl. a közép-ázsiai juhászkutya, a kaukázusi juhászkutya, vagy akár a kuvasz és a komondor. Ezekhez a kutyákhoz mindenképp következetes és határozott gazda kell, különben nagyon hamar átveszik a falkavezér szerepét.
A vadászkutyák is rengeteg további csoportba sorolhatóak. A vizslák, szetterek feladata a vad felkutatása és „megmutatása”, illetve lövés után a gazdához viszik az elejtett zsákmányt. A kajtató ebek (pl. spánielek) és kopók (pl. beagle, basset hound, dalmata, rodéziai ridgeback, vagy az erdélyi kopó) felhajtják, kiugrasztják a meglapuló vadakat, míg a kotorékebek (pl. tacskó, foxterrier, jack-russel terrier) a föld alatti járatokból űzik ki azokat. A retrieverek (pl. golden retriever, labrador retriever) a lelőtt vad behozásában kaptak feladatot, az agarak pedig legtöbbször lovas vadászatok alkalmával használták, ahol a gyors és éles szemű kutyák futva utolérték és elkapták az űzött vadat. A vérebek feladata a sebzett vagy lelőtt vad felkutatása volt. A vadászat megkövetelte ezektől a fajtáktól a kitartást és a rengeteg mozgást, valamint a „vadászösztönt”. A vadászkutyák tartása esetén ezt mindenképpen figyelembe kell venni , hisz amit évszázados szelekcióval elértek a tenyésztők, azt nem lehet varázsütésre kitörölni.
A molosszerek (pl. bullmasztiff, tosa inu, cane corso, bordeaux-i dog, német dog, rottweiler, stb.) leginkább őrző-védő feladatokra lettek kialakítva, hatalmas termetük és keményfejűségük mindenképp határozott, karakán gazdát kíván. Megfelelő gazda mellett azonban kiegyensúlyozott, nyugodt kutyák, a család igazi testőrei.
A társasági kutyák közé is rengeteg fajtacsoport sorolható, sokszor teljesen eltérő tulajdonságokkal. A legtöbb ilyen fajta kialakításakor a tetszetős küllem és a barátságos jellem egyaránt fontos szempont volt, azonban a különböző ízlések és divatok hatására hatalmas a változatosság ezen kutyák közt.
Ide sorolhatjuk pl. az uszkárt, a pekingi palotakutyát, a bichonokat, a chihuahuát, de sok egyéb típusból is lett „társasági verzió”: a molosszerektől származtatható a mopsz, a francia vagy az angol bulldog, de a vadászkutyák távoli leszármazottja pl. a yorkshire terrier vagy a west highland white terrier is. Ugyan ezekben a kutyákban már nem él annyira erősen a dolgozó felmenőik vadászösztöne, de nem szabadultak meg teljesen a múltjuktól, jellemük a mai napig mutat hasonlóságot az eredeti fajták jellemzőivel. Emiatt éppúgy le kell foglalni őket és lehetőséget kell adni nekik ösztöneik kiélésére, különben viselkedésük torzulása magatartási problémákhoz vezethet.
Végezetül ejtsünk pár szót az egyedi és utánozhatatlan keverékekről is. Ha ismerjük a felmenőket, az ad valamennyi támpontot a kiskutyánk leendő viselkedéséhez, de ilyenkor azért lényegesen kisebb kiszámíthatóan öröklődő tulajdonságok mértéke. Azonban, mivel a keverék kutyusok pont a fajták keveredése miatt lényegesen szélesebb genetikai palettáról „válogathatnak”, sokkal ritkábban alakulnak ki náluk genetikai hátterű öröklődő problémák, illetve viselkedési zavarok.
Mint láthattuk, a genetika nemcsak a kutyák küllemében mutatkozik, Kedvencünk jellemét és viselkedésmintáit is jelentősen befolyásolja, érdemes ezt figyelembe venni a fajta kiválasztásakor.
S a legfontosabb, melyről sosem szabad megfeledkezni, a megfelelő Kedvenc kiválasztása során nem elegendő a jól leinformált genetikai alap, a mi szerepünk az új családtag esetén hasonlóan fontos. Kiskutyánk tőlünk tanul meg viselkedésmintákat, ezáltal formáljunk jellemét, személyiségét ezáltal jelentős hatással vagyunk arra, hogy milyen kutya fejlődik, válik belőle.
A folytatásban a menhelyről való örökbefogadásról olvashat.
Szentirmai Eszter
állattenyésztő mérnök
