Rendkívüli-e a terményárak esése, amit az elmúlt hónapokban megtapasztaltunk? Inkább az árak azt megelőző emelkedése volt rendkívüli, a piaci fundamentumok (termelés, készletek és felhasználás) alapján indokolatlan. Mégis mi ad magyarázatot az árak ily léptékű növekedésére?
Olyasvalami, amivel a koronavírus-pandémia első hullámai alatt is szembesültünk: fennakadások, zavarok a nemzetközi áruforgalomban. Azonban míg a járvány idején a humánegészségügyi korlátozások idéztek elő hiányt bizonyos áruféleségekből (a számítástechnikai alkatrészektől a vitaminokig) és indították el az árak gyors szárnyalását, addig a terménypiacokon a fekete-tengeri áruforgalom orosz-ukrán háború miatti megtorpanása, időszakos ellehetetlenülése gerjesztett hiánypszichózist, mindenekelőtt a világ legnagyobb búzaimportőr térségében, Észak-Afrikában és a Közel-Keleten. A nemzetközi forgalomba kerülő búza mintegy 30 százalékát ezekbe az országokba hajózzák be, és az orosz, valamint az ukrán exportárualap éves szinten hozzávetőleg ekkora, 60-65 millió tonna nagyságrendű importigényt képes kielégíteni.
A hiányérzet keltette árhullámokat mindig nagyon gyorsan meglovagolja a befektetői tőke, amely – ha a részvénypiacokon szocializálódott – elsősorban bevásárolni szeret, a fedezeti ügyleteket kötő búzatermelők pedig egyszer csak nem tudják tovább finanszírozni eladási pozícióikat, és (értelemszerűen) a vételi oldalon likvidálják nyitott kötésállományukat veszteségeik minimalizálása érdekében… Leegyszerűsítve: azt látjuk, hogy mindenki, importőr, feldolgozó, alapkezelő, termelő őrülten, egymással versengve csak veszi és veszi a kontraktusokat. Így jönnek létre az „árlufik”.
Hasonló „élményben” volt egyébként részünk nem is oly régen, a 2010/2011-es szezonban, amelynek tavasza „arab tavaszként” íródott bele a történelemkönyvekbe. A szálak akkor is Oroszországig vezettek, az orosz búzaexport korlátozása volt a szikra, amely lángra lobbantotta a dél-mediterrán térséget.
Azonban a lufik természete az, hogy idővel leeresztenek. A terményárak csökkenése a világpiacon meglehetősen régen, a fekete-tengeri folyosó megnyitásával kezdődött. Chicagóban a pénzügyi befektetők nyitott kötésállománya a búzapiacon 2022. július végén rögtön eladási pozícióba fordult, egyértelműen jelezve, hogy az árak növekedésére nem látnak további esélyt. Mindeközben az Európai Unió piacára egyre nagyobb volumenben áramlott be többek között az ukrán búza (1. ábra), kukorica (2. ábra) és napraforgómag, zömében vasúton és közúton, a tengeri fuvarköltségek háromszorosával, négyszeresével terhelten.
1. ábra: Az EU búzaimportja fontosabb származási országok szerint, 2021/2022 vs 2022/2023 (július 1. – május 22.)
Adatforrás: EC Customs Surveillance
2. ábra: Az EU kukoricaimportja fontosabb származási országok szerint, 2021/2022 vs 2022/2023 (július 1. – május 22.)
Adatforrás: EC Customs Surveillance
3. ábra: A 2022/2023-as szezonévi készletek a főbb búzaexportőr országokban
Adatforrás: USDA
Gyakorlatilag veszteséges kényszerértékesítésről beszélhetünk, ami viszont oda vezetett, hogy az EU a következő gazdasági évet búzából soha nem látott mennyiségű, 16 millió tonnát meghaladó készlettel indítja júliustól (3. ábra). Ez mintegy másfélszerese a szokásosnak. A kukorica esetében egy nagyon gyenge termésű szezont végül kiegyensúlyozott készletszinttel zárhat szeptember végén elsősorban az Ukrajnából, másodsorban a Brazíliából érkező importból adódóan.
A párizsi határidős árutőzsdén, a MATIF-on az újtermésű búza és kukorica jegyzése 2023. május végén már a 2021. augusztusi szintre ereszkedett vissza. Cinikusan azt mondhatjuk: a piac réges-rég beárazta a háborút, ami tegnap extrémnek számított, az ma a normalitás. Mindazonáltal a jegyzések stabilitásának mértékét jelző technikai indikátorok értékei alapján az árváltozás valószínűsége, a kilengések becsült léptéke és előfordulásuk várt gyakorisága lényegesen nagyobb, mint békeidőben, és ebben az elkövetkező hónapokban aligha lesz változás.
Ne feledjük, Magyarországon a terményárak emelkedésében a forint gyengülése, míg csökkenésükben a forint erősödése is erőteljesen közrejátszott. A nemzetközi piaci trendforduló részben a forint gyengülése miatt sem gyűrűzött át a Kárpát-medencébe, részben pedig azért, mert átmenetileg szinte teljesen eltűnt a MATIF jegyzései és a hazai fizikai piaci árak közötti, tonnánként 30-40 euró árkülönbözet (alapvetően a MATIF által megadott fizikai teljesítési helyekre történő kiszállítás költségének fedezete, amit a terménykereskedelemben „bázisnak” hívunk). Ez példátlan és abból fakad, hogy az ország nettó kukoricaimportőri és összességében gyakorlatilag semleges gabonakereskedelmi pozícióba került. Azóta azonban ezt a 30-40 eurót is visszadolgozta az Ukrajnából és az EU más tagországaiból beáramló terményimport.
Mire számíthatunk az elkövetkező hónapokban? A terményárak emelkedése aligha valószínűsíthető, hacsak szélsőséges időjárási vagy más, nem várt esemény ezt nem váltja ki. Európa-szerte, így Magyarországon is visszafogott a takarmánykereslet, elsősorban a sertésállomány számottevő megcsappanása, illetve az állati eredetű termékek iránti lanyha fogyasztói érdeklődés miatt, amiért elsősorban az infláció okolható. Ugyanakkor a legfrissebb előrejelzések alapján az EU az idén 137,7 millió tonna búzát takarít be, 5,3 millió tonnával többet, mint az előző évben, árpából a tavalyinál valamivel kevesebb, 49,9 millió tonna termés aratásával számolnak, míg kukoricából bő 10 millió tonnával több, 62,1 millió tonna betakarítását vetítik előre.
Noha Ukrajnában hivatalos források 17,9 millió tonna körüli búzatermést valószínűsítenek, 15,1 millió tonnával kevesebbet, amint a 2021. évi volumen, az orosz búzaexportárualap a hamarosan kezdődő új szezonban is elérheti a 45 millió tonnát, így bőségesen fedezi az ukrán termény kiesését. Ráadásul a készletek szintje számos fontos importőr országban is viszonylag magas. Az árpa piacán is gyűlnek a fellegek: Ausztrália és Kína között már folynak a tárgyalások az ausztrál árpa importját ellehetetlenítő büntetővámok feloldásáról, ami a francia árpa kínai piaci jelenlétének végét hozza el hamarosan.
Dr. Potori Norbert
kutatási igazgató, tudományos tanácsadó
Agrárközgazdasági Intézet
