A kokcidiózis a nyulak egysejtű protozoák – Eimeriák – által okozott, világszerte elterjedt megbetegedése. Két formáját különböztetjük meg: a máj állományának a károsodásával járó epeér kokcidiózist (Eimeria stiedae), illetve a bélkokcidiózist (E magna, E irresidua, E media, E perforans, E flavescens, E intestinalis vagy egyéb Eimeria fajok).
Az állatok a parazita fertőzőképes formájával, ún. soporulált oocystákkal szájon át fertőződnek, szennyezett takarmány, alom vagy víz felvételével. Jellemzően a fiatal (választás körüli, illetve növendék) állatokban okoz markáns tünetekben megnyilvánuló megbetegedést, de ennek mértéke függ a kórokozó Eimeria faj patogenitásától, a felvett oocysták számától, az állat élettani és immunállapotától, valamint hajlamosító tényezőktől. A kórokozó kártételét a zsúfolt tartás, a rossz higiéniai viszonyok, a nem megfelelő takarmányozás és az esetleges társfertőzések súlyosbítják. A betegségből felépült állatok gyakran hordozóvá válnak, de a kialakult immunitás enyhe parazitaterheltség esetén megvédi őket a tünetekben megnyilvánuló betegség kialakulásától.
Nyulak epeér kokcidiózisa
A nyúlállományok epeér kokcidiózisának kórokozója az E. stiedae. A beteg állatok étvágya, testtömeg-gyarapodása csökken, szőrzetük borzolt, fénytelen. Hasmenés is jelentkezhet, melytől szőrzetük a végbélnyílás környékén csapzott, szennyezett. Súlyosabb esetben részben a máj magnagyobbodása, részben ascites miatt a hastérfogat is megnő. A betegség hajlamosító tényezők hatására, vagy nagyszámú oocysta felvétele esetén elhullással is járhat.
Az Eimeriák az epeerek hámsejtjeiben szaporodva azokat károsítják, hatásukra a máj állományában változatos méretű sárgásfehér gócok észlelhetők, ezek tartalma kezdetben tejszerű, majd sajtos állagúvá válik. Az elváltozott területek a kitágult, tartalommal kitelt epeutakat foglalják magukba.
A diagnózis a makro- és mikroszkopikus elváltozásokon, valamint az epeutakban lévő oocysták kimutatásán alapul, de az oocysták a bélsár felülúszójából is izolálhatók.
Nyulak bélkokcidiózisa
A fertőzés bélkokcidiózis esetében hasonlóan az előzőekben írtakhoz, szájon át történik, sporulált oocysták felvételével szennyezett takarmány, alom vagy víz által. Bár a nyulak lágybélsár evő állatok, közvetlenül a végbélnyílásból fogyasztott lágybélsár (caecotroph) nem tartalmaz fertőző oocystát. A betegség ezen formája megfelelő higiéniai körülmények között tartott nyulakban is gyakran előfordul, azonban még a patogénebb kórokozó általi fertőzés is általában tünetmentes lefolyású, de hajlamosító tényezők hatására azonban tünetekben is megnyilvánulhat, melyek közül a leggyakoribb a nyálkás vagy vízszerű, bűzös hasmenés, de mellette étvágytalanság, illetve ezek következtében a testtömeggyarapodás csökkenése, súlyos hasmenés esetén pedig kiszáradás is jelentkezhet. A kórokozók a bélhámsejteket károsítják, kártételük elsősorban a colon és a vakbél tájékán a legjelentősebb. A nyálkahártya mélyebb rétegeinek károsodása esetén a bélsárban vércsík is megjelenik, a mélyebb szöveti rétegek erozióját jelezve. A betegség korai fázisában a bélnyálkahártyán látható apró léziók, majd későbbi fázisban gyulladásos folyamatok és ödémás beszűrődés miatt a bélfal megvastagodásával járó elváltozások láthatók.
A kártételek csökkentése, megelőzés
A betegség megelőzésére, kártételének enyhítésére ajánlható többek között a kokcidiosztatikum takarmány-adalékanyagok közül a jelenleg nyulak számára egyedüliként engedélyezett, diklazuril hatóanyagot tartalmazó Coccifort kiegészítő takarmány. A diklazuril egy biztonságosan alkalmazható kémiai kokcidiosztatikum, mely a parazitát annak szaporodási ciklusának sejten belüli fázisában károsítja. A Coccifort csomagolásán jelölt használati utasítás betartásával 1 mg diklazuril/takarmány kg hatóanyag koncentráció érhető el. Figyelembe kell venni, hogy a diklazuril tartalmú takarmány etetését a hatóanyag szervezetből történő biztos kiürülése érdekében vágás előtt legalább 2 nappal abba kell hagyni.
A kezelés megfelelő tartástechnológia és higiéniai intézkedések nélkül nem lesz eredményes. Szükséges a zsúfoltság kerülése, a takarmány, valamint az ivóvíz bélsárral történő kontaminációjának megakadályozása, a ketrecek alatt összegyűlt bélsár rendszeres eltávolítása, illetve a rácspadozat rendszeres tisztítása, fertőtlenítése. A külvilágba jutó sporulált oocysták ellenálló képessége igen nagy, különösen nedves, hűvös környezetben sokáig túlélnek.
Irodalom:
Huismans, M., Hermans, K. & Stock, E., (2022) “Ultrasonographic diagnosis of hepatic coccidiosis in rabbits”, Vlaams Diergeneeskundig Tijdschrift 91(2), 55–61. doi: https://doi.org/10.21825/vdt.84795
Oglesbee BL, Lord B. (2020) Gastrointestinal Diseases of Rabbits. Ferrets, Rabbits, and Rodents. 2020:174–87. doi: 10.1016/B978-0-323-48435-0.00014-9. Epub 2020 May 29. PMCID: PMC7258705.
Sivajothi, S., B. Sudhakara Reddy, and V. C. Rayulu. (2014) Intestinal coccidiosis infection in domestic rabbits. International Journal of Biological Research 2.2: 48-50.
Kahn, Cynthia M., Line, Scott, Aiello, Susan E. (2010) The Merck Veterinary Manual 10th Edition, USA, Merck & Co. INC, 2020: p. 1734
Dr. Plachy Melinda
takarmányüzemi állatorvos
Bonafarm-Bábolna Takarmány Kft.
