Ismert, hogy az ellést követően a bőtejelő tehenek gyorsan növekvő tejtermelése és a létfenntartása csak bizonyos testsúlyvesztés következtében tud megvalósulni. A laktáció elején hirtelen növekvő tejtermelésből származó energiaigénnyel az állat nem képes lépést tartani, hiszen a fizikailag felvehető takarmánymennyiség nem elégíti ki a tejjel leadott energia pótlását. Az állat így a testében elraktározott tartalékokból mozgósít annak érdekébe, hogy biztosítani tudja a szükséges energiát a termeléshez. Még megfelelő takarmányozási stratégiák mellett is, jó esetben az ellést követő 12., illetve a 13. héten kerül egyensúlyba az állat energia felvétele, valamint -szükséglete (Fekete, 2009).
Így elmondható, hogy tökéletes adagösszeállítás mellett sem tud lépést tartani az állat megnövekedett energiaigénye az energiafelvétellel, ezért ebben az időszakban a fehérjeellátás tekintetében arra kell törekednünk, hogy a bendő kiegyensúlyozott fehérje- és energiaellátása mellett olyan védett fehérjéket etessünk, amelyek a bendőn áthaladva, posztruminálisan tudnak esszenciális aminosavakat biztosítani a tejtermeléshez.
Az 1. táblázat adataiból egyértelműen látszik, hogy tejtermelés tekintetében az lenne a leghatékonyabb megoldás, ha a bendőbe bevitt teljes nyersfehérje-mennyiség egy az egyben valódi emészthető mikrobiális masszává alakulna, és ez képes lenne fedezni az állat fehérjeszükségletét. Hiszen ennek a „fehérjemasszának” az esszenciális aminosav összetétele áll legközelebb 1 kg tejben rejlő fehérjetömeg esszenciális aminosav összetételéhez, tehát az emésztőrendszer posztruminális szakaszába érve biológiailag a leghatékonyabb megoldást biztosítaná. Ugyanakkor a nagy tejtermelésű tehenek fehérjeszükségletének csak mintegy 50-55%-át képes biztosítani a mikrobafehérje, ezért a fennmaradó részt takarmány eredetű fehérjével szükséges biztosítani.
A már kész takarmánykeverék Rapeex termékkel való kiegészítése után partnerünknél egy 100 napos etetési kísérletet indítottunk, aminek kiértékelését az alábbiakban részletezzük:
A kontroll- és kísérleti csoportok úgy kerültek kialakításra, hogy mind a tejtermelés, mind pedig a laktációs időszak szempontjából összehasonlíthatók legyenek. Ennek figyelembevétele mellett tulajdonképpen két párhuzamos kísérlet került beállításra. Az egyik kísérlet a 74. laktációs napon indult, melyben a kontrollcsoport 92, míg a kísérleti csoport 93 egyeddel szerepelt.
A másik kísérlet a 141. laktációs napon indult, ahol a kontrollcsoportban 85, míg a kísérleti csoport 92 egyeddel szerepelt. Ez a beállítás lehetővé tette, hogy a laktáció csúcsán lévő tehenektől, valamint a laktáció perzisztáló szakaszában lévő tehenektől is egyaránt adatokat nyerhessünk.
Az egyik kísérleti csoport a továbbiakban „A1”, a hozzá tartozó kontrollcsoportot „A0” jelölés alatt, míg a másik kísérleti csoport „B1”, a hozzá tartozó kontrollcsoport pedig „B0” jelölés alatt kerül bemutatásra.
A kísérlet során a takarmányok összetétele úgy került kialakításra, hogy a kontroll- és kísérleti csoportok takarmányának táplálóanyag tartalma és by-pass fehérjearánya között ne, csak a kísérleti takarmányhoz adott Rapeex mennyiségében legyen különbség. Tekintettel arra, hogy a Rapeex by-pass fehérjearányáról még nem rendelkeztünk a vizsgálat időpontjában objektív adatokkal, így az irodalmi adatokra, valamint saját tapasztalatainkra támaszkodva 50%-os by-pass fehérjearánnyal kalkuláltunk.
A kísérleti takarmány összeállításakor egy olyan gyakorlati oldalról fontos szempontot is figyelembe vettünk, mint a takarmányozási költség. Ennek megfelelően a kontroll- és a kísérleti takarmányok ára között sem volt különbség.
A kísérlet során célunk volt, hogy következtetést vonhassunk le a Rapeex termék helytállóságáról.
A kísérleti eredmények az 1. és a 2. ábrán kerültek szemléltetésre. Az 1. ábrán látható a 141. laktációs napon kísérletbe vett egyedek tejtermelése. Az „A1” kísérleti csoport termelési átlaga az adott időszakra vonatkozóan 34,7 kg volt, míg az „A0” kontrollcsoporté 33,3 kg. Az „A1” kísérleti csoport 40,8 kg-os átlag termeléssel indult és 30,5 kg-mal zárta a vizsgálatot, míg a kontroll „A0” csoport átlagosan 39,5 kg tejtermeléssel került be a vizsgálatba és 30,6 kg-os átlag termeléssel került ki a kísérletből. Az eredmények alapján a kísérleti A1 csoport javára átlagosan + 1,4 kg termeléstöbblet valósult meg.
A 2. ábrán látható a laktációs csúcsukon kísérletbe vett egyedek tejtermelése. A „B1” kísérleti csoport termelési átlaga az adott időszakra vonatkozóan 39,4 kg volt, míg a „B0” kontrollcsoporté 38,6 kg. A „B1” kísérleti csoport 44,5 kg-os átlaggal indult és 34,8 kg-mal zárta a kísérleti időszakot. A „B0” kontrollcsoport átlagosan 44,8 kg tejtermeléssel került be a vizsgálatba és 35,2 kg-os átlag termeléssel zárta a kísérletet. Az eredmények alapján a kísérleti „B1” csoport javára átlagosan + 0,8 kg termeléstöbblet volt megfigyelhető.
Az eredmények azt mutatják, hogy mind az „A1”, mind a „B1” kísérleti csoportokban átlagosan pozitív termeléstöbblet figyelhető meg a kontrollcsoportokhoz képest. Ez arra enged következtetni, hogy a különböző fehérjehordozók megfelelő diverzifikációja mellett a Rapeex védett fehérjeforrás szakszerűen került beépítésre a kész takarmánykeverékbe, miközben annak költségszintje nem változott.
A Bonafarm-Bábolna Takarmány Kft. GMO-mentes termékpalettája a Soyzin mellett a jövőben egy új termékkel egészül ki, ami a Rapeex nevet viseli. Amennyiben költségnövelés nélkül szeretne termelésbővülést elérni, kérem, keresse szarvasmarha divíziónk munkatársait, akik a termelő állományáról és telepi adottságairól való tájékozódást követően, a rendelkezésre álló takarmányokat bevizsgálva, a készleteihez igazodva készek az Ön tenyészetének tejtermelését jövedelmezőbbé tenni.
Halász Róbert
szarvasmarha szaktanácsadó
Bonafarm-Bábolna Takarmány Kft.
Dr. Tanai Attila
fejlesztési projektvezető
Bonafarm-Bábolna Takarmány Kft.
Borbély Fédra
junior termékmenedzser
Bonafarm-Bábolna Takarmány Kft.